– 28 –
Gondolkodtató: Mit figyelek a másik emberben?
Hangoló: Szentlélek Isten, Téged hívlak, jöjj, növekedj bennem, hadd növekedjek Benned! Ámen
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. (Gal 5,22-23)
Az ilyenek ellen. Ilyenek. Hányszor mutogatnál legszívesebben a másikra, nézd, milyen ember ez! Nézem. Látom. De mit veszek először észre? Látom a hibáit? A bukásait? A küzdelmeit? Látom a sebeit? A kérdéseit? A hiányait? A motivációját? Túllátok-e a pillanatnyi, vagy az évtizedesen beidegződött cselekedetein? Látom-e a lényét a mozdulatai mögött? És még inkább… látom-e a benne megbúvó Krisztus arcot? Látom-e ahogy a Lélek munkálkodik benne, vele, általa? Vagy megállok az embernél, sőt még csak nem is a másiknál, hanem magamnál, mert a másik arcát nézve látom a saját bukásaim, méricskélem a sikerem, az életem és ítélkezem. Felette, magam felett. Senki sem tökéletes, mégis jobb vagyok, vagy rosszabb. ÉN.
Az ilyenek ellen. Az ilyenek, akik a Lélek gyümölcsét termik, megtapasztalják, milyen Isten életet adó szeretete, amikor nem kiizzadni kell az eredményt, nem foggal-körömmel teperni érte, hiszen úgy elérhetetlen. A testnek cselekedetei vannak, a Lélek ad gyümölcsöt: új tulajdonságokkal rendelkező lelkületet formál ki bennünk, ami a természetünkké válik, és minden kényszer nélkül, igazán szabaddá tesz bennünket arra, hogy az élet legkülönfélébb helyzeteiben és feladataiban Krisztus nyomában járva a szeretet nézőpontjából adjuk meg a választ. Mert Isten arra rendelt bennünket, hogy minden, amit teszünk vagy nem teszünk, minden tulajdonságunkat, képességünket az Iránta érzett szeret mozgassa, embertársaink felé szolgálva is. Ezt semmilyen törvény, még Isten törvénye sem tudja kimunkálni bennünk, egyedül a Lélek képes rá, Aki viszont nemcsak meg tud, hanem meg is akar újítani, igen ma is. Nem módszerek kérdése tehát, hogy a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás egyre inkább jellemezzen bennünket. Az ilyeneket a Lélek formálja. Mert az ilyenek Krisztuséi. Krisztuséi ilyenekké lesznek.
(J.L.)
Visszhangzó
Tükröződő
Hívő családból származom, így szüleimnek sokat köszönhetek, mert a szilárd értékrendemet és a hitem alapjait otthonról hozom. Hiszem, hogy nélkülük egészen más fókuszú életem lenne, mint amilyen a mostani. Édesanyám római katolikus, édesapám református, így főként általa kerültem kapcsolatba a református közösséggel és a hit dolgaival, kezdetben a Kispest Rózsatéri Református Gyülekezetben. Gyermekkorom hitbéli megtapasztalásai és élményei leginkább ehhez a közösséghez köthetők, azonban később – új barátaim révén – megismertem a rákosligeti majd a rákoskeresztúri gyülekezetet is. A zenés dicsőítés révén már a kezdetektől tagja vagyok a gyülekezetünknek, amely kapcsolódás egyre többet jelent az életemben. Tősgyökeres rákoskeresztúri vagyok, azonban jelenleg Gyömrőn élek feleségemmel és két kisfiunkkal, akiket nagyon szeretek.
Istenről folyamatosan tanulok, hiszen a vele való kapcsolat egy egész életre szóló döntésen alapul. Talán a legfontosabb megtapasztalásom, amire az életem minden újabb mérföldkövénél rácsodálkozom, az a szeretete és gondviselése. Hiszem, hogy Isten csodálatos módon vezeti az életemet, sokszor olyan módon is, hogy jómagam semmit nem teszek érte. Úgy érzem különösen a tenyerén hordoz és erre nagyon jó rácsodálkozni. Ennek köszönhető, hogy helyemen érzem magam a gyülekezetünkben, a családom körében és az eddigi összes munkahelyemen is. Megtanultam, hogy Isten olyan féltőn szeret, hogy bátran és minden kétség nélkül rábízhatom az életem minden kisebb és nagyobb döntését, hogy nem kell mindent görcsösen a saját igyekezetemmel és racionális gondolkodásommal megalapozni, hanem Isten elé kell vinnem minden döntésemet és élethelyzetemet.
Isten megtanított arra, hogy elégedett legyek az életemmel, hogy ne akarjak küzdeni olyan dolgokért, amikre igazán nincs is szükségem. Ez nem jelenti azt, hogy céltalanul élem az életemet, sokkal inkább jelenti azt, hogy értelmes célokat igyekszem kitűzni magam elé.
Számomra a hívő élet egyik alapkövét jelenti ez az ige: „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,33)
A gyülekezetben és egyéb helyeken végzett zenés, dicsőítő szolgálatom nagyon meghatározó célja az életemnek. Hiszem, hogy a zene és a dalok olyan dimenziókat mozgatnak meg a lelkemben, hogy azáltal magam is jobb ember leszek és nem utolsó sorban hiszem, hogy ezáltal tudok leginkább Isten eszköze lenni az Ő ügyéért végzett szolgálatban.
A gyülekezetünk minden tagjának nagyon köszönöm a sok szeretetet, amivel körülvesz engem, valamint, hogy helye lehet a gyülekezetben annak a szolgálatnak, amit zenész barátaimmal végzek immáron sok-sok éve. Azt kívánom mindenkinek ezekben a nehéz időkben, hogy ne tévessze szem elől a fókuszt, hiszen Kegyelmes Istenünk minden nehézségünk tudója és bizonnyal megoldója is, ezért minden más helyett Benne bízzunk, mert akkor nem fogunk csalódni!
(Borítókép: J.L.)