– 34 –
Gondolkodtató: Milyen helyzetekben érzem erősnek magam?
Hangoló: Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! Ámen
Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)
Kit tartasz erősnek? Erős az, aki óriási súlyokat képes megmozgatni, aki simán el tud húzni egy kamiont is? Aki kiélezett helyzetekben is nagyon tisztán, rendíthetetlenül tud döntést hozni? Erős, aki fejben szinte egy játszmával előtted van a pályán vagy aki éppúgy megőrzi emberségét örömök és nyomorúság közepette is? Fizikai, szellemi, lelki erő, elszántság. Mindre szükségünk van az élethez és sokszor mégis azt éljük meg, híján vagyunk ezeknek. Ez így is van.
Az örömhír azonban, amit Pál apostol is átélt, hogy nem magunkban kell erősnek lennünk. Nem úgy van, hogyha kellően sokáig összeszorított fogakkal dolgozunk, akkor megedződhetünk annyira, hogy onnantól mindenre képesekké válunk. Sőt! Minél inkább a saját erőnk képezi a biztonságunk alapját, paradox módon annál félelmetesebb helyen találjuk magunkat, hiszen, mi lenne, ha valami beütne, ha hirtelen elfogyna az erőnk. Pál apostol járt magasságban és mélységben és megtanulta, hogy ne magára alapozzon. Hanem Krisztusra, a Megváltójára, aki mindezeken átvitte és megtartotta őt. Krisztusban, Vele együtt lett képes arra, hogy mindenféle helyzetét el tudja hordozni, meg tudjon állni benne: nemet mondott arra, hogy istennek kiáltsák ki, de nem esett kétségbe sem bebörtönzése, sem hajótörés elszenvedése közben sem. Annyi ereje volt mindig, ami éppen elég volt ahhoz, hogy a következő lépést megtegye.
Mindenre van erőm Krisztusban. Igen, tőle kapta Pál, tőle kapom én is. Te is. De vajon hogyan kérjük ezt az erőt? Hogyan vágysz arra, hogy elég erőd legyen? Mire kéred Krisztust? Csökkentse a terhet, hogy TE hordozhasd, hogy egyedül is elbírd? Vagy arra kéred, hogy lépjen melléd, emelje veled együtt, hogy mindig éppen azt, ami jön ketten elbírjátok? Mert vele együtt képesek leszünk mindenre.
(J.L.)
Visszhangzó
Itt hallgató: https://www.youtube.com/watch?
Tükröződő
Nevem Kovács Lajosné Etelka. A Rákoskersztúri gyülekezethez 2oo8-adik év első napjaiban vezetett Isten. Azóta ide tartozom, itt tanít, nevel, formál, vezet az Úr. Kezdetben és azóta is szomjúság van a szívemben, hogy halljam az Igét. “Mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róm 10,17) Ajándék az a gyülekezetünkben, hogy erre sokféle alkalom van, Bibliaóra, házi csoportok, s egyéb alkalmak, ahol Isten Igéjéről beszélgethetünk testvéreinkkel. Ezek az alkalmak is közelebb vezetnek Istenhez és egymáshoz. Mert az együttlét (nemcsak az egymás mellett ülés a templomban) alkotja a gyülekezetet.
Gyülekezethez tartozni nagyon jó, egymást megismerni nagyon jó, imádkozni egymásért, segíteni egymást. De nagyon jó Isten Igéjét tanulni, megismerni a Bibliát, benne meglátni, hogy Isten hogyan vezeti népét. Benne meglátni, hogy Isten milyen kegyelmes az oly sokszor engedetlen, zúgolódó, az Úrtól elforduló, a maga útját járni akaró népéhez. Mennyi biztatást, útmutatást kaptak őseink a próféták által is. “Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben és megerősíttettek…” (2Krón 20,20), “Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az Ő irgalmassága…” (2Krón 20,21b). Az Ószövetséget olvasva megláthatjuk, hogy mennyi hasonlóság van a mi életünk, életvezetésünk, hitetlenségünk, zúgolódásunk között.
Mivel Isten hosszú élettel ajándékozott meg, így sok-sok tapasztalat van mögöttem. Tele örömmel és sok-sok kudarccal. Kegyelemnek tartom, hogy ifjú koromban megismerhettem Jézus Krisztust, mint megváltómat. Megérthettem annak az Igének az örömét, amely így szól: “Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy.” (Ézs 43,1) Ez az Ige, ez a kijelentés végig kísért az életemben. Ifjú koromban a Krisztus iránti szeretet örömében éltem sokáig. Aztán jött a kísértő, a bálványok, s lassan azok felé fordultam. Kevesebbet olvastam a Bibliát, elfoglaltak napi feladataim, s “nem értem rá” templomba menni. S aztán már a könyvespolcon lévő könyvek mögé került a Biblia. Így teltek el évtizedek. De aztán – immár közel 20 éve – Jézus Krisztus utánam nyúlt, s számomra újra élővé vált az ifjú koromban adott ígérete “….enyém vagy!” “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket…” (Jn 15,16). S ekkor az Úr ismét kezébe vette a metszőollót.
Isten megengedett sok nehézséget, fájdalmat az életemben, de mindig erőt adott azoknak az elviseléséhez. Ez nem az én erőm volt, hanem Jézus Krisztusé, Aki az Ige olvasása és hallgatása közben az Ő Szentlelke által erősített meg. “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5b)
Az Úr üzenete sokszor megerősített. “Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen. (Jn 14,27) Most Jézus ígérete előttem a cél: “Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, és ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (Jn 14,2-3)
Mit üzenek a gyülekezetnek?
Ugyancsak egy bibliai Ige alapján Jézus búcsúbeszédéből: “Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16,33) S még egy Igét: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.” (Ef 5,16)
(Borítókép: J.L.)