– 3 –
Gondolkodtató: Hogy gondolok Istenre, amikor hallok Róla, vagy megszólítom?
Hangoló: Szentháromság Isten, hadd jöjjek Hozzád a bizalmatlanságommal is, kérlek, segíts ma is jobban bízni Benned! Ámen
Ő a láthatatlan Isten képe… (Kol 1,15a)
Jártál-e már valaha igazi, sűrű, tejfehér ködben? Amikor a nappali világosság is csak valami szürkés derengéssé válik. Amikor nem, hogy kilométerekre, de szinte méterekre is alig lehet ellátni. Amikor nem marad más, mint lépésről-lépésre haladni az úton, lassabban, még a jól ismerteken is, mert beláthatatlan, ami ránk vár. Gyermekként óriási kalandpályává lesz hirtelen a világ, szinte a nyílt terepen is lehet bújócskázni… de felnőttként? Ki nem mondott feszültségek, növekvő frusztráció, és a fellélegzés, amikor végre felszáll a köd, vagy biztonságban hazaért az ember. Nem így van-e? A beláthatatlan ilyen egyszerű esetekben is védekezésre késztet.
Mennyivel inkább megzavar bennünket az, ha kizökkenünk a hétköznapi rutinból, mert az élet nem folytatódhat úgy tovább, ahogy korábban. Mozdulataink, szavaink, sőt talán elveink mögé is kérdőjelek kerülnek: átgondolásra késztet a helyzet, amiben vagyunk. Könnyen lehet, hogy ebben a mérlegelésben a hitünk is terítékre kerül, ha keressük Istent, azért, ha már rég megtaláltuk, akkor azért. Amikor feltesszük a kérdést, mégis milyen Isten? Vagy talán ki sem merjük mondani, hogy abban is nehéz megbízni, akit látunk, nemhogy abban, akit nem is látunk, akkor bátorítson bennünket a mai igénk. Jézus Krisztusról mondja azt, hogy Ő a láthatatlan Isten képe, az Ő élete és szolgálata mutatja meg nekünk Isten hatalmát, erejét, célját. Amikor Isten valóban láthatatlan számunkra, nézzünk Krisztusra! Olvassuk legfőképp az evangéliumokat, többször ismételve, lassan emésztgetve, hogy egyre jobban megismerjük Őt, hogy a bizalmatlanságunkat (újra) bizalommá formálhassa!
(J.L.)
Visszhangzó
Amikor Péter kilép a hajóból, és elindul Jézus felé, fogalma sincs mi fog történni, de látja Jézust, és amíg Rá néz, képes a vízen járni. Abban a pillanatban, hogy nem Jézust nézi, süllyedni kezd a lába. Ha nem Jézus a fókusz, a mi lábunk is meginog, a mi utunk is célt téveszt… Kérjük Istent, hogy minden élethelyzetünkben adja nekünk Szentlelke vezetését, hogy mikor nem látjuk, akkor is érezzük a jelenlétét. Itt hallgatható: https://youtu.be/Jw4ccB3psLI
(K.E.)
Tükröződő
Ferencz Annamária vagyok. Szeretem az Életet, az Utat, és az Igazságot és a gyerekeket – mindannyiunkban ott van, hiszem. A többi jön Magától, így magamról nem szeretnék sokat beszélni, csupán három mondat.
- Szeretek énekelni, mert a zene az kell, mely körülölel, s nem veszünk majd el.
- Szeretek olvasni, mert minél többet teszem e tevékenységet, egyre jobban rádöbbenek, semmit sem tudok.
- Szeretek futni, mert megtanít fókuszálni, az Úton maradni az Út követőjeként.
Mit tanultam Istenről?
Isten Szerelem. Minden elem összessége – a mikro és makro Mindensége, Ő a Teremtő Isten, Mindenség Ura, Bölcsesség Tudója, Legjobb Tanácsos, Kapcsolatteremtő Isten, Igazságos Bíró, Védő Ügyvéd, Oltalmazó és hűséges Apa, és Anya is, fiókáit melegíti, s Aki a Szeretet. Rajta kívül nincs más Isten, úgy bánik az Emberrel, mint senki más e világon. Ő megérleli bennünk a szeretet- magokat, melyet az életünk kezdetétől mai napig elhintett szívünkbe. Az Istenben bízó lélek békességre talál. Számomra Ő a Szabadság, Harmónia, megbocsátás, a titkos Tudás Tudója, melyet nem rejt el senki elől, sőt, izgatottan várja kérdéseinket, őszinte emberi vagy embertelen dolgainkról való megnyilvánulásainkat, megvallásainkat, vágyik beszélgetni velünk, közeledni szeretne. Engedjük hát egész közel! Ő maszk nélkül akar látni, ahogy vagyunk. Ki akarja belőlünk simogatni a jót, drágát, hogy egyre jobban hasonlítsunk Szent Fia, Jézusunk ábrázatára. Egész regényt tudnék írni, most nem kezdek bele, talán folytatom…
Mit tanultam a hívő életről mostanában?
Jézus az életem Példaképe. Rendkívül sok kérdést szeretek feltenni, hiszen Ő a legjobb, sőt a legeslegjobb Barátom, sőt Vőlegényem. Félreértés ne essen, nem vonultam apácazárdába. Ő az én Nagy Ő-m, egész komolyan gondolom. Vágyam, hogy tükröződjön bennem a tiszta tükörképe a torzulások, sokszor torzképek ellenére, melyről bőven be tudnék számolni, viszont most inkább azt szeretném elmondani, hogy miképp megyek végig napjaimon ezen vészterhes időkben. Egyre jobban látom bűnös, szennyes mivoltom, gondolati, lelki, testi, mulasztási síkokon. Ezért megvallom Neki, és segítségül hívom az Ő nevét elesettségemben, feldúlt és netán zavaros gondolatok, érzések, kísértések terén, általában ilyenkor kimegyek futni. Segít, jön, és dicsőítem Őt, ebben erő van – ilyenkor az ellenség teljesen megzavarodik, mert Jézus nevére elmenekül. És egyszer csak Isten közel jön, átölel, megnyugtat, védelmet, biztonságot ad. A Szent vére befedez, teljes védelemben érzem magam és az angyalai vesznek körül. Merjünk bátran hívni segítségül Jézus nevét, hittel, mert Ő hallja a szívünk és hitünk hangjait, melyet belülről, vagy épp hangosan kiáltunk, sóhajtásainkat, a csendet. Ő érez, tud, minden hall, a legtitkosabb bensőnkbe belelát teljességgel, jobban ismer, mint bárki e világon, mélyen DNS szinten, hiszen Ő alkotott. Merjünk teljes bizalommal lenni, mellettünk van (Mt 28,20), most is, Ő a jelen Istene, a Vagyok, persze látja a múlt sebeit, történéseit, viszont építeni szeretné Jövőnket, mely reményteljes, hiszem, de csakis azért, mert Ő kijelentette Igéjében. Szentírásban a következőt olvashatjuk: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy Jézusnak az élete is látható legyen a mi testünkben.” (2Kor 4,8-10)
Mit üzenek?
Az Örömhírt üzenem az éteren át, terjedjen ennek híre e nehéz érában is. Lassítsunk, vegyünk levegőt kint a természetben. Vegyük észre egy gyermek őszinte kérdését, kacagását, bátorítsuk egymást egy jó szóval, a szemünk is tud nevetni, a maszk ne jelentsen akadályt. Vegyük észre még csicsergő kis vörösbegyeket, kis verebeket, galambokat, színes, őszi fákat, köveket, áldást adó esőt, reggeli harmatot, felhőket, a Napot, a Holdat, csillagokat, halljuk és hallgassuk a Csendet, mert a Csend beszél. A szívünket vizsgáljuk, Ő lehet megítél, de megbocsát, ez annyira biztos, ahogy most lélegzel Testvérem. Mint oxigént, szívjuk magunkba Istent, és adjunk hálát az eddigi életünk minden napjáért, történéséért. Ne hallgassunk túl sok hírt! Olvassunk szépirodalmat, verseket, Igét, mely Életnek Kenyere. Nézzünk sokat felfelé, lefelé is, hogy meg ne botoljunk, és oldalra: szeretteinkre, barátra, testvérre, Emberre.
Szeressünk.
A Szerelem négy elem összetartozása:
Tűz, Víz, Levegő, Föld.
Elemek- melyek összeolvadnak egymásban, Teljességet alkotnak, egyesülve a Teljesség hatalmával.
Erő, sodrás, hullámzás, légiesség, realitás, irrealitás talaján az elemek széthullnak.
Egy marad ebből az elmúlásból: A Szeretet.
(Anonymus)
Útravaló: Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. (Róm 5,8)
(Borítókép: J.L.)