– 12 –

 

Gondolkodtató: Hol van a mennyország?

Hangoló: Hadd járjak Veled az úton, Istenem! Ámen

 

Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. (Jn 14,4)

Vannak olyan mondatok, amik egészen elképesztő módon hatnak az emberre. A legjellemzőbb talán a ’Nincs semmi baj.’, vagy a ’Minden rendben lesz.’, az Aggodalomra semmi ok.’, vagy a ’Nyugalom.’. Mondatok, amik arra szolgálnának, hogy megnyugtassanak, hogy a mélyről feltörő indulatok csillapítsák, de sokszor inkább csak olajat öntenek a tűzre. Ilyen lehetett a tanítványoknak Jézus ’Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.’ mondata is. Arról beszélt korábban, hogy elmegy, helyet készít, az Atyja házában. Oda tudjátok az utat.

Persze vannak olyan nevezetes helyek, amikről simán tudjuk, hogyan találjunk oda. Kerületi lakosként az Elág, a Népkert, vagy a Nyúldomb elég magyarázat általában, a tanítványoknak is a Gecsemáné, a Gyehenna, a templom. Ugyanakkor az Jézus Krisztus Atyjának a háza, ez nem az a hely, amihez automatikus a cím is. Hogyan lehetne akkor oda az utat tudni? Lépésről lépésre. Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? (Jn 14,5) Hányszor kérdésünk ez nekünk is? Uram, fogalmam sincs, merre van a következő lépés. Szeretnék megérkezni, de jó lenne, már ott lenni! De ha már nem tudom, legalább ne mondd azt, hogy tudom, merre van az arra!

Vajon Jézus csak a tanítványokat provokálta, sőt provokálja mind a mai napig tanítványait vagy valami olyasmit lát, amit mi sokszor nem? Nem lehet, hogy míg mi térképet akarunk, módszereket, rövidítéseket… addig nem látjuk az erdőtől a fát, pedig ott áll Tamás előtt, nem halljuk a kérdések harsogásától a választ, ahogy válaszol: én vagyok az út.

Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Milyen biztató valójában ez a mondat, ha nem a beláthatatlant akarjuk belátni, hanem az éppen lábunk alatt lévőt megélni azzal, aki velünk van. Most és mindörökké.

(J.L.)

Visszhangzó

Az az út, melyet hol látni vélünk, hol mi is együtt mondjuk a tanítványokkal “nem tudjuk merre van”, nem járatlan út! Van valaki, aki előttünk járt, megmutatta, hogy ott is van út, ahol mi nem is reméltük! Akkor is van megoldás, ha a legnagyobb ellenség nyel el bennünket. Van út, van megoldás, mert “A Krisztus mennybe felméne”! Itt hallgatható: https://youtu.be/kPziU3dtVwM

(K.E.)

Tükröződő

Király Zsuzsannának hívnak, két és fél 😊 gyermek édesanyja vagyok. Baranyában nőttem fel. 23 évesen merítkezdtem be. Ebbe a közösségbe 9,5 éve tartozunk és mondhatom itthon vagyunk. Segítek, ahol szükség van rám, kívül és belül is. Sokáig egyedül voltam, de kértem és megadatott nekem is egy szerető társ.

Sokat gondolkodtam, hogy a vírusról könyvet írok, még a kezdetek kezdetén napi szinten írtam róla, de olyanról nem tudok írni, amit hazugság vesz körül, nincs eleje, sem vége és nem hiszek benne. Amiben hiszek, az az Isten szava. Sokszor nehéz meglátni és meghallani Őt, de újra és újra megkeres, velem érez, erőt ad a mindennapokban. Mikor arra gondolok, hogy újra együtt legyünk a templomunkban a sírás kerülget. A templom mindig nyitva kellene, hogy legyen, mert Ő vár minket. Várja, hogy újra és újra készüljünk a tanítással, hallgassuk és tanuljunk az Istentiszteletből. Velünk akar lenni. Szeret minket. De nincs nyitott ajtó. Viszont adott más lehetőséget arra, hogy figyeljünk rá, figyeljünk egymásra, ne maradjon senki sem magára.
Nyitott ajtó a szívünkben van. Megmaradt a kamera és a hangok a telefonban. Várat magára az ölelés és a tiszta tekintetek a szemek mosolya.

Most csak azt szeretném, hogy átéljük a karácsony szellemét. Örüljünk a Megváltónak! Egészségesek legyünk az új esztendőben. Buzgón imádkozzatok! Szeressük egymást, ahogy Isten szeret minket! Támogassuk időseinket és legyünk a lehető legtöbbet az ifjúsággal, mert ők építik nekünk a jövőt Isten segedelmével!

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét és kövessen engem! (Lk 9,23)

 

Útravaló: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (Jn 14,1)

(Borítókép: J.L.)