– 15 –

 

Gondolkodtató: Milyen ragyogásra vágyom az ünnepben?

Hangoló: Világ világossága, ragyogd be az életem, hogy fényed tükröződjön rajtam! Ámen

 

¹⁴Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, ¹⁵hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ¹⁶ha az élet igéjére figyeltek.
(Fil 2,14-16)

Ragyogni, mint a csillagok. Filmek, klipek, könyvek, végtelen sora mutatja be, ahogy valaki kitűnik a sokaságból, elindul legkisebb gyermekként a nevenincstanyáról és megérkezik a királyi udvarba, lesz belőle herceg, királynő, elismert szaktekintély, hollywoodi csillaglenyomat. Reklámok áradata emlékeztet arra, nagy valószínűséggel nem ezt az életet éled, de ha megveszed, felveszed, megszerzed, kiveszed a részed, akkor a ragyogásból legalább egy kicsi jutni fog neked is – te is lehetsz a pillanat királya, királynője. Ragyoghatsz, mint a csillagok.

A karácsony előtti utolsó hét, olyan, mint a maraton utolsó kilométere, vagy a későn ébredőknek inkább a sprint számok utolsó néhány lépése, amikor már igazán közel kerül a cél, mégis mintha mindennél messzebb is lenne, már sejthető a végeredmény, már nincs sok idő tenni a lenni előtt, már nincs igazán erő, de még oda kell tenni magunkat. Mert még ott a remény, hogy karácsonykor átélhetjük a csillagok ragyogását.

Mennyire más az a ragyogás, amire Krisztus követői hívattak! Mert bizony, a keresztyének is feladata a ragyogás, mint a csillagoknak az égen – azzal ahogy élnek! Nemcsak adventben, nemcsak karácsonykor, nemcsak az újévi koccintáskor, hanem mindig, mindenkor. Pál apostol megmutatja az alapot is ehhez, figyelj az élet igéjére! Figyelj, mit mond Isten, merre hív, mivel biztat, mivel int, miben ad nagyobb szabadságot, miben várja az engedelmességed, csak figyelj RÁ! Ha észrevetted, ha megértetted, ha befogadtad, akkor indulj és menj is Vele az úton, de zúgolódás és vonakodás nélkül. Mert ez a nagyon más. Ez olyan, amire felkapják a fejüket az emberek, olyan, ami feltűnik és kitűnik: nem a feszültség süt a mellettem levőből, mint amikor a 220 kezd el szikrázni, hanem a csillagok ragyogása, a békessége és szelíd magabiztossága ad tágas teret nekem is.

Ha ragyogni vágysz, mint a csillagok, ne várj karácsonyig, és ne érd be kevesebbel, légy azzá! Töltődj az élet igéjével és sugározd ezt tovább!

(J.L.)

Visszhangzó

Mindannyian ismerjük ezt az éneket: néha szeretjük, néha meg… És mégis! Akárhányszor megszólal egy őszinte gyermeki hangon, újra és újra keresztyénségünk alapjaihoz visz le bennünket. Nem kellenek nagy szavak, nem kellenek magasztos megfogalmazások, nem a külcsínen múlik, hogy meg tudom-e élni a keresztyénségemet, hanem azon a határozottságon, melyet csak a gyermeki hit tud mondani: “Igen, világítani fogok!” Még akkor is, ha kicsiny a fényem… Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=9l0tn91TU0A

(K.E.)

Tükröződő

Bemutatkozni? Olyan sablonos, hogy leírom: Langstadler Csaba vagyok, ezt és ezt csinálom…stb. Mit árul ez el rólam? Szinte semmit, a nevemet, a foglalkozásomat stb. Na de, hogy KI VAGYOK ÉN? Talán a verseim árulják el, amiket Szentjánosi Csabaként publikálok. Bemutatni magam, tehát így tudnám, így szeretném: TESTVÉRETEK VAGYOK… aki az Úr előtt, ugyanolyan olyan, mint ti, nemem, korom, családi állapotom, munkám: Isten ajándékai, köszönetem: hogy felkérést kaptam erre a vallomásra, bizonyságtételre.

„Amit mostanában Istenről tanultam?” Két nagy érben (Duna-Tisza): Istentől és a gyülekezettől. Milliárd szálon (egészen, lelkipásztorunk Bibliaórán elhangzott mérleg hasonlatától – Bandi bácsi kézfogás sorozatán át – Isten ihletésén keresztül – takarításunk templomi imádkozásából faló föltekintésig: „URAM, KIHEZ MEHETNÉNK?… (Jn 6,68). Az Úr, mindig friss igével és történésekkel ropogtat meg, ahogy ez a milliárd szál megremeg. A kérdés nagyon szép: „Mit tanultál mostanában Istenről”? – Istenem, hogy te mindig új vagy az ős örökben, leragadtam a kérdésnél, nem is a válasz a fontos erre, hanem hogy miiiiilyen jó Istenről, Istentől tanulni…. gyerekek, akiket nem engedtek iskolába járni… mi meg tanulhatunk Istenről…. köszönöm!

„Amit a hit megéléséről tanultam a napokban?” – amikor a kételyeim, lélekzúzódásaim között, életem legvékonyabb párkányán járva a hit legbiztosabb lépteivel járhatok… ez megtanulhatatlan, ez a kegyelem.

„Üzenet a gyülekezet tagjainak” – Drága Testvéreim, üzenni nektek…. csak úgy tudnék, mint aki egy csodálatos mennyország földjén állva üzen, hogy tudjátok, mi vár rátok… de talán most a legnagyobb üzenet az, hogy hogy élek, mit teszek, hogy hordozlak benneteket, mikor nem látjuk egymást, nem beszélünk… vagy mindenemmel üzenek mindeneteknek, vagy sehogy…. ahogy Bandi bácsi mondta: a Bibliából vagy igaz minden, vagy semmi nem igaz…. nagy hitű ember leírhatta ezt.

Isten szeretet. (1Jn 4,8)

 

Útravaló: Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. (Róm 8,19)

 

(Borítókép: J.L.)