TüKörKépeink, SZOMBAT, 2021.03.20.

– 33 –

 

Gondolkodtató: Mi hoz számomra felüdülést a mindennapok során?

Hangoló: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Ámen

 

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsolt 94,19)

Ha megtelik szívem aggodalommal… mázsás súlyokat cipelek magammal. Nem tudok szabadulni tőle, körülölelik a lelkem. De ezek a karok már nem ringatnak, hanem szorongatnak. Még egy rémhír, még egy kórház, még egy gyász – még egy szorítás. Még egy igazságtalanság, még egy számla, még egy botrány – még egy szorítás. Még egy megválaszolatlan kérdés, még egy kihagyott éjszaka, még egy szótlan nap – még egy szorítás és újra még egy. És megtelik a szívem aggodalommal, mintha Istennek mindez nem számítana. Mintha bármit meg lehetne tenni. Mintha vak és süket volna, de hát az olyan pásztor még madárijesztőnek sem elég! Mintha… mintha ezek nem az én szavaim volnának, hanem valaki olyané, aki cseppet sem ismeri Istent.

Mert ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti a lelkemet. Jelenlétedben, Istenem, hordozhatóvá lesznek a terhek, már nem egyedül vívom harcaimat. Jelenlétedben erejét vesztik a félelmek, mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Jelenlétedben nem baj, ha nem tudok mindent kézben tartani, mert te Ura vagy a világnak, az életnek, életemnek is. Jelenlétedben átértékelődik minden: más látszik maradandónak és más mulandónak. Jelenlétedben az elengedés, az elmúlás, a veszteség fájdalma elviselhető lesz, mert szorosan tartasz engem. Jelenlétedben tudom, hogy nincs közöd a hamissághoz, jogtalansághoz, mert a törvényt azért adtad, hogy éljünk és ne visszaéljünk vele. Jelenlétedben életre kelek én is! Tudom, nem csak kívülről, de belülről is ismered a szenvedést, amin átmegyek, átmentél te is. Hűséges vagy, megvigasztalsz… soha nem engedsz el! Istenem, tarts szorosabban engem, mint a még egy szorítása, hadd vigasztalódjon benned a lelkem!

(J.L.)

Visszhangzó

A fájdalommal, a gyásszal, a kétségekkel bátran mehetünk Istenhez! Ahogy bátran mehetünk hozzá az apró és hatalmas örömeinkkel! De mehetünk Hozzá üres kézzel, csak várva, hogy Ő majd megtölti szívünket jelenlétével, eltörli a bűneinket, letörli a könnyeinket, megerősít, megsegít és reménnyel tölt el bennünket, csüggedőket. Így menjünk ma elé magunkat megüresítve, semmit sem hozva, keresztjébe fogózva, hogy megvigasztaljon bennünket az a víz, s a drága Vér! Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=eKiZq0njnnc

(K.E.)

Tükröződő

Hajdú Csaba

Dr. Hajdú Csaba nyugdíjas fogorvos vagyok, a gyülekezet gondnoka.

„Mid van, amit ne kaptál volna…?” (1Kor.4,7a) jutott eszembe ez az Ige, amikor Lelkipásztor testvérem felkért a „Tükörképeink” sorozatban való részvételre. Visszatekintve a mögöttem lévő több mint hét évtizedre, Isten iránti hálával mondhatom, nagyon sok ajándékot kaptam Tőle. Ezekből szeretnék most megosztani a Testvérekkel néhányat, a teljesség igénye nélkül.

Református hívő szülők 7 gyermeke közül én vagyok a 3. a sorban. Szerény körülmények között, de nagy szeretetben neveltek bennünket, és Isten áldott eszközeiként mutatták az irányt  és terelgettek minket a keskenyút felé, személyes, hiteles életükkel. Ha vasárnap, akkor gyermek-istentisztelet, később konfirmáció, ifjúsági bibliaórák, Istentisztelet, úrvacsora. Ezek mind „természetes lépcsőfokok” voltak ahhoz, hogy személyes Megváltómnak fogadhattam el Jézus Krisztust középiskolás koromban. Hamarosan felkértek vasárnap délelőttönkénti gyermekek közötti szolgálatra. Már ekkor terelgetett az Úr Isten a gyermekek felé. Ő tudta, hogy későbbi fogorvosi hivatásom tekintélyes részét gyermekfogászattal fogom tölteni. A gyermekek közti szolgálatban ismerhettem meg feleségemet, Katit, akivel már 46 éve élünk boldog házasságban, mára már húsz főt számláló „szűk” családunkban. Öt gyermekünkre, házastársaikra és 10 unokánkra Isten ajándékaként tekintünk. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor egyetemistaként, a Salétrom utcai gyülekezetben pótpresbiternek választottak. Későbbi gyülekezeteinkben is (Hatvan, Bp-Rákosliget, Rákoskeresztúr) szolgálhattam presbiterként, egy ciklusban Bp-Északi Ref. Egyházmegye tanácsosaként is.
Sokak előtt ismert, hogy Csabi fiúnk személyében nehéz, néha roskasztó feladatot kaptunk Istentől. 3,5 hónapos korában elszenvedett agyhártya-agyvelőgyulladásra vezethető vissza fogyatékossága és jelenlegi állapota. Vele kapcsolatosan és  egyéb élethelyezetekben drága megtapasztalásunk lett konfirmációs Igém: ”Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van rátok!” (1Pt 5,7) Ezúton  köszönöm, hogy gyülekezetünkben is sokan hordoznak bennünket imádságban, az „egymás terhét hordozzátok…” Igét gyakorolva. Bizonyságot tehetek róla, hogy ezek az imák, kiegészülve nagy családunk és barátaink imáival, nagyon sokat jelentenek számunkra! Isten imádság meghallgató Úr, csak az Ő segítségével tudunk helytállni.
Feleségemmel közös szolgálatainkra is Isten ajándékaként tekintek. A rákosligeti gyülekezet tagjaiként 16 egyhetes nyári táborban szolgálhattunk együtt gyerekek és ifjak között. Ezek a táborok számunkra és sok résztvevő (köztük saját gyermekeink) részére is életre szóló élményt, Istennel való kapcsolat kezdetét, illetve megerősödését jelentették. Istennek adunk hálát, hogy a táborozók közül többen váltak szolgáló munkatársakká az évek során, sőt vannak, akik ma is aktívan vesznek részt a gyülekezet életében már felnőttként, akár gyermekeikkel együtt.
2007 óta vagyok a gyülekezet gondnoka, ez teljesen más szolgálat, mint a korábbiak: imádságos szívvel Isten előtt hordozni a közösségünk lelki életét, a Lelkipásztorok segítése, támogatása az Ige útmutatása alapján, a gyülekezet külső-belső építésével járó feladtok koordinálása és az abban való aktív részvétel, valamint egyházközségünk különböző, világi és egyházi fórumokon való képviselete. Mindezek mellett fontosnak tartom  a presbiterekkel és minél több gyülekezeti taggal való személyes kapcsolattartást. (Jelenleg ez csak telefonon keresztül történhet). Örömmel veszek részt az egyik HBK vezetésében is.
Életem alapja, hogy a Jézus Krisztusban valósággá lett kegyelem az enyém. Nagy biztonság számomra, hogy minden élethelyzetben tapasztalom, Igéje és Szentlelke által vezet, előttem jár, tanácsol, figyelmeztet, erőt és reménységet ad, teljesen Rá bízhatom magam!

Szeretettel gondolok a Gyülekezetre ebben a hitet próbáló időszakban. Isten áldjon és őrizzen Mindnyájunkat! Ne feledjük, bátorítson Bennünket az ének üzenete: “Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr! Remélj és bízz Benne! Jó az Úr!”

 
Útravaló: 6Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. (Fil 4,6-7)

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?