TüKörKépeink, SZOMBAT, 2021.04.10.

– 39 –

 

Gondolkodtató: Ki az igazán hívő?

Hangoló: Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! Ámen

 

Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (Jn 20,29)

Látni és hinni. Sokszor ezt a kettőt kijátsszuk egymás ellen, mintha feltétlenül ellentétesek lennének. Úgy teszünk, mintha a hit abból állna, hogyan ne vegyük komolyan azt a helyzetet, amiben éppen benne vagyunk, ami a mi személyes valóságunk. Pedig Jézus Krisztus is komolyan vette! Sőt komolyan vette azt is, amit a tanítványai megéltek, ami számukra adta a létező világ kereteit. Tamás, akit sokszor hitetlennek titulálunk, nincs ott, amikor a feltámadt Jézus meglátogatja a félelemtől bezárkózó társaságot. Nincs ott, amikor Jézus megmutatja kezét, oldalát. Mind azért hittek a feltámadásban, mert láttak. Tamás 8 napig marad kívülálló, aki nem láthatott. 8 napig rágódhat azon, hogy vagy a többiek vesztették eszüket, vagy ő veszített el egy lehetőséget, talán örökre. Pedig Tamás az, aki mindig is a maga racionális módján kereste a válaszokat Jézus követésében. Egy alkalommal, amikor egy kockázatos látogatásról folyik a diskurzus, felmérve a tétet is indulna Jézussal, kész lenne meghalni vele együtt. Vajon ehhez nem kell-e hit? Dehogynem! Hit kell ahhoz is, hogy látva a körülményeket kitartson Jézus mellett, ám ebben a helyzetben még van kapaszkodója, Jézus ott áll kézzelfoghatóan mellette. Látni, felismerni, hinni.

Tovább lehet-e ennél menni? Nem látni, nem ismerni és mégis hinni. Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. Mégis. Merjük-e életveszélyesen hinni, hogy Krisztus ÉL és ÖRÖK ÉLETre hív? Merjük-e teljesen, mindenben Istenre bízni magunkat? Elhinni, hogy nem hagyott minket magunkra? Elhinni, hogy nem feledkezett meg a szükségleteinkről? Elhinni, hogy Jézus a világ Ura, még most is? Elhinni, hogy … Mit nehéz számodra elhinni? Mit nehéz nemlátva is elhinni? Mert mindenkinek van legalább egy nehéz elhinni kérdése… mert nem az a kérdés, hogy van-e ilyen, hanem, hogy merjük-e mindezt az élő Krisztusra bízni? Mered-e Krisztusra bízni? Boldogok, akik nem látnak és hisznek.

(J.L.)

Visszhangzó

Amikor lemaradunk, amikor kimaradunk, amikor ingadozunk, és kérdések merülnek fel bennünk, akkor a legfontosabb, hogy tartsuk az irányt, és minden külső körülmény ellenére is egy irányba tartsunk: Isten felé! Mindig csak felé! Mert ha Ő a cél, akkor a bizonytalanságban, a magányban, a kétségek között is él bennünk a remény: egyszer majd színről színre láthatom Őt, és “ottan megnyughatok örökre én.” Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=icnLOoDNwx8

(K.E.)

Tükröződő

Nagy Tamás vagyok. 2019-ben Gödöllői Református Líceum bejáratánál jártam. Az itteni templom akkor épp felújítás alatt volt és a hirdető táblát nézegetve találtam rá a KettenSzebb társközvetítőjére, Józsefre aki idejét nem sajnálva, telefonon hosszan beszélgetve, igyekezett számomra Istenhez közeli nőt keresni. Jó ideig nem történt semmi, aztán felkeresett és mailen továbbította nekem Flóra elehetőségét, akiről megtudtam hogy a rákoskeresztúri református gyülekezet, hitoktatója, gyerekmunkása. Kapcsolatunk beszélgetésünk során folyamatosan erősödött. Mivel pedagógiai munkába már jó tíz éve bekapcsolódtam így sok közös témánk lett. Több prédikáción, Istentiszteleten voltam jelen. Flóri szülei, testvére is közelebb került hozzám. Ők, mint gyülekezeti tagok, sokat meséltek nekem a gyülekezet sokszínűségéről, programjairól.

Mit tanultam Istenről… ide egy véget nem érő szövegrész is következhetne. Folyamatosan, ha tudok figyelni rá tanít, javít, szeret. Úgy ahogy ember nem tud. Az Ige amit tapasztalok az erdőben, a gyerekek között állandó, igaz. Ez megkérdőjelezhetetlen számomra. Korábban mielőtt hozzá fordultam segítségért, tékozló, tolvaj életet éltem. Kivétel nélkül áthágtam az összes parancsolatot, a fizikai gyilkosságot kivéve… Kérdés és feltételek nélkül segített rajtam, nem úgy ahogy én akartam. Sokat formált apránként finoman. Segített a függőségektől való függetlenedésben. Láttatta, látatja velem a hibáimat. A Tökéletes Igazság, Szeretet, Gondviselő… (SZENT)Lélek akinek volt alkalmam a jelenlétében lenni, az körülírhatatlan, nekem gyarló emberi szavakkal.

Nála nincs semmi olyan, amitől most talán elvonatkoztatni sem tudunk. Mert a láthatókra figyelünk. Ő semmi rosszat nem teremtett és minden, amit rossznak látok, érzek, tapasztalok (betegség, média, vírus, halál, hazugság) miattam van, én tehetek róla. Tudom vele nincsenek lehetetlenek és ez felbecsülhetetlen, viszonozhatatlan ajándék… Tőle.

Nagy Tamás

Amit a hívő életemről tanultam, írhatnám hogy képlékeny, nálam langyos. Nem jelenteném ki magamról, hogy keresztény vagyok, Krisztus követő. Gyáva vagyok és sokszor megalkuvó.
„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ha a „szeresd” szót kicserélném a keresd szóra, akkor se lenne rám igaz és érvényes. A világi dolgok káprázat még mindig le-letérít az útról. Mutatok egy képet magamról (utalás a fényképre -szerk.)… szóval magyarán, még mindig képmutató vagyok, ami lehet nem látszik…de van.

A gyülekezetnek KÖSZÖNÖM!! mert nemcsak Fórin, hanem sokakon látom, érzem, hogy a beszélgetésekkel, gesztusokkal egy megtartó közeget ismerhettem meg.
Bárki aki az Úrhoz fordul alázattal, gyermeki lelkülettel kap tőle választ.

 

 

Útravaló: Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. (Péld 3,18)

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?