TüKörKépeink, SZOMBAT, 2021.04.17.

– 42 –

 

Gondolkodtató: Mit jelent számomra, hogy Krisztus előtt járhatok az úton?

Hangoló: De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.  Ámen

 

Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. (Mt 3,11)

Meghalni és feltámadni. A régi élettől teljesen búcsút venni és valami egészen újat elkezdeni. A vízbe alámerülni és onnan felbukkanni jeleni mindezt, a forma így segíti a tartalom kifejezését. Keresztelő János határozottan képviselte ezt: beszélt Isten uralkodásáról, arról, hogy mindez már valóság, és ezért nem élhet akárhogy az ember. Ne csak elméleti kérdés legyen, van-e Istennek köze bármihez is, ne csak a gondolkozásunkat csiklandozza, hanem a mindennapi életünket is rendezze újra! A keresztség az Istenhez tartozásról szól, összefügg a megtéréssel, az Istenhez téréssel. Vessétek el mindazt, ami elválaszt Istentől, állítsátok helyre, ami hozzá kapcsol: éljetek igaz, kegyes életet, higgyetek Istenben és engedelmeskedjetek az akaratának. Ez az emberi oldal. Keresztelő János nem tagadta mindennek a fontosságát! De tudta azt is, hogy ő csak útkészítő. Tudta, hogy eljön majd a nála erősebb, eljön az, aki majd Isten Lelkét adja az Őt követők számára. Ez Isten oldala.

Milyen érdekes az, hogy Keresztelő János tudta, hogy jön a nála erősebb, tudta, hogy csak előfutár, de ez nem akadályozta abban, hogy vigye Isten országának a hírét! Felfedezte azt, micsoda méltóság, hogy előfutár lehet, mert nem hiábavaló a munkálkodása! Ma is kellenek a hírnökök, ma is kellenek, akik Isten kiáltó hangjai, akik világító mécsesek a sötétségben, sóként ízt adnak a hétköznapoknak is, akik hegyen épített városként hirdetik: Isten ma is uralkodik, és jogot formál a te életedre is! Kellenek azok, akik szóval, egy-egy mozdulattal, hittel megélt hétköznapokkal hirdetik, mindez valóság. De olyan „Keresztelő Jánosok” kellenek, akik azt is tudják, eljön a náluk erősebb: aki életté, valósággá teszi a jóhírt. Útjelzők vagyunk, Ő az út maga. Mi csak az előfutárai vagyunk, Ő egyszerre hírnök és hír is. Mi fontosak vagyunk, de Ő a szükséges és elégséges. Mi az életre hívhatunk másokat, Ő életét adva életet ad. Aki utánam jön… aki előtt mehetek – Ő a lényeg! Hogyan mutathat RÁ ma is az életed?

(J.L.)

Visszhangzó

Hogyan mutathatok ma is Krisztusra? Hogyan ragyog át rajtam? Ha most is, ha ma is, ha engem is Ő vezet, ha nekem is Ő adja Lelkét. Jöjj, Szentélek, szállj le rám / reményt hozó fénysugár / Vezesd életem a szűk ösvényen / Segíts levetni régi ruhám. Itt hallgató: https://www.youtube.com/watch?v=rCT3pW640fA

(J.L.)

Tükröződő

Közös bennünk, hogy egyikünk sem hívő családból származik, de a valláshoz való kötődés a nagyszülőkön keresztül erősen jelen volt. Így tizenévesen elkezdtünk templomba járni, majd konfirmáció után is a gyülekezetben maradtunk. (Attila Kárpátalján, Nagyberegen, Anita Rákosligeten) Ebbe a gyülekezetbe 2007. óta járunk együtt, mióta két nagyobb gyermekünkkel, Bencével és Zsófival egy kis kitérő után visszaköltöztünk a közelbe. Máté, a legkisebb, már ide született. Lelkesen álltunk szolgálatba a gyerekek között és az iratterjesztésben. Később, ahogy mi is, az életünk is változott, szolgálataink is alakultak, formálódtak. Jelenleg hitoktatóként, gyermekek közti szolgálóként (Anita) és presbiterként, imacsoport vezetőként (Attila) veszünk részt a gyülekezet életében.

Dr. Oláh Attila és Oláh-Nagy Anita, Oláh Bence, Oláh Zsófia, Oláh Máté

Istenről, a mi megváltó Urunk, Jézus Krisztus Atyjáról az elmúlt 18 évben, közös életünk során, rengeteget tanultunk. Megtapasztaltuk, hogy Ő „az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban” Létezésére és szeretetére legnagyobb bizonyság számunkra az, ahogy megóvta a házasságunkat, erőt adott a nehézségekben, most is tanít minket egymásra figyelni, és folyamatosan megújítja szeretetünket az Ő szeretetével. És olyan jó időnként magunkon túl is látni, és felismerni Isten szentségét és dicsőségét. A Rajta és Krisztus váltságán való elmélkedés és a Benne való gyönyörködés valóságosan kiragad abból a világi aggódásból, ami olyan könnyen felemészt, „sziklára állítja a lábunkat” és békességet hoz.

De ezek kegyelmi pillanatok, és sokszor, sajnos, csak magunk körül forgunk, és elfelejtjük, hogy mi számít igazán: az Úrral való élő lelki közösségünk. A hívő életről azt tanultuk, hogy az egy állandó lelki küzdelem magunkkal és az Istentől elszakadt világgal, amiben nem tudunk sikerrel megállni, ha nem vagyunk folyamatos kapcsolatban Vele az Ő Igéjének mindennapi tanulmányozásán és az imádságon keresztül.

A gyülekezetnek azt üzenjük ezekben a nehéz időkben -amikor az ördög alattomosan támad, és azt akarja elhitetni velünk, hogy minden, ami a kedvünkre van, az jó és jár nekünk-, hogy Isten semmit sem sajnálva mindent odaadott értünk Krisztusban. Bízzunk Benne, hiszen Ő a legjobbat akarja nekünk, gyermekeinek. Merjünk Neki engedelmeskedni, mert egyedül az Ő Igéje áll meg örökké, ebbe bátran kapaszkodhatunk.

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2Kor 1,3-4)

 

Útravaló: 1Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. (Ézs 61,1-2)

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?