– 45 –
Gondolkodtató: Mikor hagytad el utoljára az otthonod?
Hangoló: Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Ámen
Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, építsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat,
hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között!
(Ézs 62,10)
A homeoffice világa vegyes érzéseket kelt az emberben: kényelmesen elmosódó határok kényelmetlenné válnak, a kényelmetlenségek napi rutinná kényelmesednek, az utazáson megspórolt idő eltűnik az életterek zsilipelésének hiányában, ami viszont biztos, elveszik a hazaérés öröme. Emlékszel-e még erre? Ha épp nem vagy nem otthon dolgozol, akkor is ugyanúgy szól a kérdés: tudod-e, emlékszel-e milyen az, amikor várnak haza? Amikor minden megtett kilométerrel, minden hátrahagyott várossal, utcával, házzal nőtt az örömöd, mindjárt megérkezel. Egy hosszú út után, egy fárasztó nap végén, egy izgalmas találkozásból, mindegy mi volt mögötted, mert tudtad, hogy a szeretetteljes biztonság van előtted. Amikor késő este még látod égni a villanyt, a mécsest, vagy máskor látod a kapuban, az ablakban feltűnni a kíváncsi szempárt, ahogy a kedvenc illatod lengi be a lakást és tudod, otthon vagy. Mert akkor és ott, téged hazavártak. Vársz-e valakit te haza? Hogy teszed ezt?
Vonulj ki, építs: töltsd fel, vesd el, állítsd oda! Hogy a hazaérkezésükre minden készen álljon. Milyen felemelő kép! Isten városának lakóit feladattal bízza meg: várják azokat, akik még csak most fognak hazaérni. De ne tétlenül, hanem készüljenek rájuk – egyengessék az útjukat! Isten vezeti majd őket haza, de megbízza az otthon lévőket, hogy segítsenek Neki! Milyen más lenne a világ, ha így néznénk rá: tele van olyanokkal, akik még hazatérőben vannak és mi segíthetünk nekik!
Ki elé lehetne menni? Mit kellene áthidalni? Mi jelenthet számára akadályt? Mi az a kő, ami nehézzé teszi számára a következő lépést? Mire emlékeztethetnéd? Vársz-e valakit te HAZA, Istenhez? Hogy teszed ezt?
(J.L.)
Visszhangzó
Meghívottak vagyunk – hazatérők. Amint megérkezünk, máris küldöttek. Isten országának csodája ez. Indulj és menj! Építs utat: töltsd fel az országutat, hányd le róla a köveket, állíts útjelzőket, irtsd a tövist, gazt, gyógyítsd a sebeket, hirdesd Isten szabadítását, ott, ahol vagy, azzal, amit épp teszel! Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=RSniyyLy03U
(J.L.)
Tükröződő
Suga-Szurdi Nórinak hívnak. Írhatnék hosszan magamról, hogy ki vagyok, mi a foglalkozásom, hogy katolikus családba születtem és nevelkedtem…stb., de számomra mégis a legmeghatározóbb, ha önmagam jellemezéséről van szó, hogy 2005 óta Isten megváltott gyermeke vagyok. A gyülekezethez való tartozás számomra pedig olyan, mint a levegő. Nem léteznék nélküle. Jó, mert Isten hozta létre és itt növekedhetek, tanulhatok és szeretnek. Nem olyannak szeretnek aki vagyok, hanem olyanná szeretnek, akit Isten akar látni. A KeReT és iratterjesztés szolgálatában megtanulhatok teljesen Istenre hagyatkozni. Mert az én emberi bölcselkedésemre senkinek nincs szüksége. Isten szava viszont életet ment. Hálás vagyok, hogy hirdethetem Isten könyörülő és mentő szeretetét szóban és írott formában is.
Mit tanultam Istenről?
Annyira szeret, hogy nem kímélte egyszülött Fiát, kereszthalálra adta értem (értünk), hogy ne a bűneim határozzanak meg engem. Hogy Jézus Krisztusban hatalmam legyen nemet mondani a bűnre és Isten ítélete szerint jót cselekedni.
Olyan emberré alkotott Jézusban, aki képes megbocsátani még akkor is, ha képtelenségnek tűnik. Aki teljes örömnek a birtokosa lehet nagy nyomorúságok idején is.
Hogy Isten sokkal többet ad, mint amit én el tudok képzelni és többet ad, mint amennyit kérek.
Hogy beszél hozzám, vezet a mai világ teljes sötétségén keresztül. Józanságot és célt ad az életemnek.
Mit tanultam hívő életemről?
Ha egy pillanatra is elfordítom a tekintetem Istenről: elbukom. A kudarcaim nem azért vannak, mert Isten nem figyelt eléggé, hanem mert én nem vettem komolyan az Ő szavát. Soha nem fogok eleget tudni Istenről de egyet már megtanultam: minél több időt töltök el a Mindenható Istennel, annál jobban kiábrázolódik rajtam Krisztus képe.
Túrmezei Erzsébetnek van egy kötete, melynek címe: „Emberré lettél, hogy ember legyek.” Ezt tanulom most is, ennek a mondatnak mélységét. Nap, mint nap Isten élő szava tanít, hogy végül azzá válhassak, akire azt mondja: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17)
Mit üzenek a gyülekezetnek?
Talán illene egyetlen igét kiemelni bátorításul, én mégis a teljes írást ajánlom. Mert egyedül a Bibliából tudhatjuk meg az életünkre nézve, hogy mi a mi Mennyei Atyánk akarata és hol szeretne használni bennünket. Ha minden nap kutatjuk Atyánk akaratát, akkor igazak lesznek H. Blackaby szavai: “Ha ma az Ő útján járunk, holnap ott leszünk, ahol Ő akar látni minket.”
Útravaló: Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr. (Jer 1,8)
(Borítókép: J.L.)