„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Ján 3,16.
A szobánkban a falon egy nagy kép látható: Leonardo da Vinci utolsó vacsorájáról.
Sokszor elgondolkozom, hogy ezen a nagyon jelentős és meghitt eseményen kikkel költi el Jézus az utolsó vacsoráját. Ott van Péter, aki aztán megtagadja, ott van Júdás, aki elárulja, a tanítványok, akik azután, hogy Jézus az előtte álló szenvedésről beszél, azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Micsoda önzés, részvétlenség! De Jézus ezekkel a tökéletlen tanítványaival ül egy asztalhoz, fogyasztja el utolsó vacsoráját meghitt közösségben, vállal velük a közösséget.
Amikor Jézus azt mondta, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, akkor ez – úgy gondolom – sok mindenről szól. Arról, hogy emlékezzünk meg az Ő értünk kiontott véréért, hogy azért halt meg, hogy nekünk igazi életünk, bűnbocsánatunk legyen. De ezen kívül a közösségről is szól. Elsősorban a közösségről Jézussal , ugyanakkor az egymással való közösségről is. Mi olyan sokszor ebben a közösségben nem tudjuk elfogadni a másik tökéletlenségét (pedig Jézus leült egy asztalhoz az ő szeretett, de tökéletlen tanítványaival!), hibáit. Az úrvacsorai közösség nem a tökéletesek közössége, hanem akik megvallják bűneiket és elfogadják a bűnbocsánatot.
Bárcsak a gyülekezetben így tudnánk tekinteni egymásra, akkor is, amikor éppen konfliktusaink vannak, nehéz elviselni a másikat!
Bár tudnánk azzal az irgalommal, könyörületességgel tekinteni egymásra, ahogy Jézus tekintett a tanítványaira és ránk is, meglátva a másikban nemcsak a tökéletlenségét, hibáit, hanem a testvért, akiért Jézus ugyanúgy meghalt, mint értem.
Imádkozzunk!
Köszönöm Istenem, hogy Te annyira szeretsz minket, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiadat is odaadtad a kereszthalálra, szenvedésre értünk, hogy nekünk bűnbocsánatunk, IGAZI életünk lehessen. Köszönöm, hogy ismersz és MÉGIS szeretsz.
Segíts, hogy ezen a húsvéton valamit mélyen megértsünk ebből a kimondhatatlan, meg nem érdemelt szeretetedből. Ámen
Szabados Ádámné
Presbiter