1Kor-sorozat/10-11. 2023. október 22 ill. 29.

„Tabuk nélkül I-II.”

Olvasmány: 1Kor 7, 1-39

Alapige: 1Kor 7,35

„Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.”

* * *

ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK

Három előzetes megjegyzéssel kezdem ennek a nehéz szakasznak a magyarázatát.

1.) Ma és jövő vasárnap az Korinthusi első levél 7. részéről szeretnék szólni közöttetek. Úgy tervezem, hogy ez a két igemagyarázat összefügg, sőt együtt adják ki ennek a nehéz résznek az üzenetét.

2.) Mivel a Házi Biblia Körökben már tanulmányozták ennek a résznek az első felét, visszajelzések is vannak arra nézve, mennyi mai kérdést és vitát váltottak ki ezek a sorok.

3.) A válaszok keresésben rendkívül fontosnak tartom a sorrendet.

 “Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom…” (1.v.) E sorok mögött Korinthusban konkrét helyzetek (kázusok), kérdések, dilemmák vannak. Először is ezeket próbáljuk megérteni. Ugyanis itt megint “JÁRATLAN UTAKON” jártak az első keresztyének, nem voltak “konzerv válaszaik” az akkori új helyzetben!

 Bár nagyon konkrét helyzetekről szól ez a szakasz, amiben ott és akkoriban vártak és kaptak eligazítást az apostoltól, mégis fontosabbak ebben a szakaszban a jól kitapintható általános IRÁNYELVEK, SAROKPONTOK, milyen LELKÜLETTEL írta ezeket Pál. Másodszor tehát ezeket érdemes felfedeznünk!

 Ha ezeket megértjük, amik az akkori konkrét kérdésekben eligazítást adtak, ezekkel tudunk közelíteni ebben a tárgyban a mi kétezer évvel későbbi, nagyon más korban és helyzetben megfogalmazott kérdéseinkhez, dilemmáinkhoz. Tehát csak a harmadik lépés a mi életünkre való ALKALMAZÁS.

Ez adta meg készülésem “munkamódszerét”. Erre az útra hívlak most titeket két vasárnapon át!

I.) KORABELI ÉS MAI KÉRDÉSEK

Lássuk, milyen kérdéseket vet fel az 1Kor 7. része!

1.) A szakaszból kiolvasható, akkori konkrét kérdések, dilemmák a következők:

– A hívő embernek kell-e házastárs, szükséges-e házasságban élnie?

– Ha valakitől elváltak, vagy özvegyen maradt, vagy még soha nem volt házas, megházasodjon vagy egyedül maradjon inkább?

– Milyen kötelezettségeink vannak házastársunkkal kapcsolatban? (Csak a férjnek van? Vagy csak a feleségnek?)

– Ki “az úr a háznál”?

– Kié a testem mint házasságban élő férjnek illetve feleségnek?

– Miképpen lehet az aszketikus hitéletet és a házaséletet összeegyeztetni?

– Szabad-e elválni?

– Vajon, ha valaki már házasként megtér, mit kezdjen nem hívő házastársával?

– Mit kezdjünk testi vágyainkkal, hogy kezeljük ezt? (Hozzáteszem, nemcsak a testi intimitásról, hanem a lelkiről is szó van!)

2.) Ezek mellett vagy ezekből következően mai kérdéseink pedig többek között ezek még:

– Szabad-e házasság előtt szexuális életet élni? (Másképp: mit szabad és mit nem?)

– Szabad-e esküvő nélkül összeköltözni?

– Miért nem házasodhatnak a katolikus papok? Vagy másképpen: jó-e, hogy a protestáns lelkésznek családja van?

– Mi értelme van a szerzetességnek?

– Mit tegyen az, akinek házastársa nem akar már testileg közeledni hozzá?

– Szabad-e “önkiszolgáló módon” megélni testi vágyainkat?

– Hogyan vélekedünk ma a szingliségről, vagy mit tegyen az, aki akaratán kívül maradt / lett egyedülálló?

– Hogyan maradhatunk tisztán egy olyan világban, amiben a reklámokból és már a kisiskolásokból is szexuális utalások áradnak ránk?

– Mit mondjunk azoknak a hívő testvéreiknek, akik mindennapi életének, valami oknál fogva, a pornó is része?

3.) És mindezen kérdések között ott bújik meg még néhány fontosabb is:

– Min van a fókusz életünkben? Hol szerepel értékrendünkben és mindennapi életvitelünkben Isten Országának és az Evangéliumnak hirdetése, megélése és továbbadása?

– Számolunk-e Jézus Krisztus visszajövetelével?

– Készen állunk-e a hitünk miatti megpróbáltatásokra?

Ezek is aktuális és fontos kérdések ám!

4.) Hadd említsek még egy nagyon fontos kérdést a szakasz megértéséhez: Miért, milyen céllal írta le mindezeket Pál apostol a Korinthusban élő keresztyéneknek? [Erre rögtön hadd válaszoljak is!] A 35. versben kimondja az apostol fő motivációját, vagyis azt, hogy miért írja le mindezeket: “Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.”

Tehát:  a javunkra;  tisztán éljünk;  teljes szívvel ragaszkodjunk az Úrhoz.

Ezt jól kell lássuk akkor is, amikor értelmezni akarjuk ezt a szakaszt, és akkor is, amikor az előbbi kérdésekről gondolkozunk vagy vitatkozunk egymással. Ha nincs meg bennünk ez a vágy, amiért az apostol írt mindezekről, akkor lehet vitatkozni mindenféle elvek mentén, de semmiképpen nem illeszkedik bele a Szentírás és az apostol gondolatmenetébe – akkor ez egy egészen más vita az igeszakasz ürügyén!

II. ALAPELVEK, IRÁNYULTSÁG, LELKÜLET

Ezek után próbáljuk megfogalmazni, milyen alapelvek lelhetők fel ebben a szövegben; mire irányul mindez; és milyen lelkülettel nyúl ezekhez a kérdésekhez az apostol!

Hadd mondjam el előzetesen az öt alapelvet:

1.) Komolyan veszi az ember testi vágyait és szükségleteit – vagyis számol ezekkel, tekintetbe veszi.

2.) Próbál tapintatosan, körültekintő módon, tekintettel lenni a gyülekezet tagjainak erejére, különböző helyzetére.

3.) A testi vágyak megélésének a helye, hordozója a házasság. (Ezt az alapvetően pozitív, belénk teremtett vágyakozást egyszerűen mederbe tereli ez a szakasz)

4.) A cél a házasság egységének és benne a házastársak védelme, kölcsönös odafigyeléssel
(A házastársak törődjenek egymással, vegyék tekintetbe egymást kölcsönösen!)

5.) A fókuszban a tisztaság áll – ezért az aszkézisnek is van határa, számolni kell a kísértéssel is.

_______________

1. alapelv:

[Hadd kezdjem a legmeglepőbb elvvel az öt közül!] KOMOLYAN VESZI AZ EMBER TESTI VÁGYAIT ÉS SZÜKSÉGLETEIT – vagyis SZÁMOL EZEKKEL, tekintetbe veszi.

Nem állítja azt, hogy tisztátalanok a testi vágyak! Sehol sem beszél erről dehonesztálóan, becsmérlő módon! Teljességgel félreérti a Bibliát az, aki ilyeneket állít vagy gondol! (Sem a teremtésből és annak rendjéből nem következik ez, sem a folytatásból!)

Ez e tanításnak több részletéből is jól látszik! [**]

Mindez figyelmeztet bennünket, sokat árthat a “keresztyén álszemérmesség”, mindezeknek szőnyeg alá söprése, vagy egyfajta dehonesztáló beszédmód.

Ugyanis, HA MI NEM beszélünk róla magunk között vagy gyermekeinknek, akkor csak a VILÁG VÁLASZAI maradnak, az pedig a csapból is ömlik!

Merjünk hát kérdezni, együtt gondolkozni és válaszokat keresni minderről!

Senki sem tud olyan szépen beszélni vágyakozásról, házasságról, intimitásról, mint mi! Senki sem tud olyan mélyen beszélni aszkézisről, vagy éppen válásról, egyedüllétről, mint mi, keresztyének!

Miért? Mert mi Azzal vagyunk kapcsolatban, Aki az egészet kitalálta, átlátja, átérzi. ISTENÜNKNEK VAN ÜZENETE MINDEZEKRE NÉZVE IS számunkra!

Csak talán küzdelmesebb, nehezebb mai válaszokat találni erre vonatkozólag kétezer éves vagy még régebbi történetekből, korabeli helyzetben született tanításokból.

Vegyük tehát komolyan, hogy vannak testi vágyaink is, amik éppúgy meghatároznak bennünket, mint minden más!

_______________

2. alapelv:

PRÓBÁL TAPINTATOSAN, KÖRÜLTEKINTŐ MÓDON TEKINTETTEL LENNI A GYÜLEKEZET TAGJAINAK EREJÉRE, KÜLÖNBÖZŐ HELYZETÉRE.

1.) Már a 6. vers különbség tételére is felkapja az ember a fejét: “Ezt pedig ENGEDMÉNYKÉNT mondom, NEM PARANCSKÉNT.” Vagyis NEM a parancsolat erejével írja le ezeket a sorokat Pál, hanem igyekszik a maga korában, józan “népnevelőként”, tapintatosan és óvatosan helyezve terheket, alapelveket a korinthusiakra.

2.) Egyébként is Pál ebben a szakaszban feltűnően, hangsúlyosan KÜLÖNVÁLASZTJA AZT, AMIT Ő MOND, ÉS AMIT AZ ÚR.

Például a 12. versben pedig így vezeti be gondolatát a hitetlen házastárssal kapcsolatban: “A többieknek pedig ÉN MONDOM, NEM AZ ÚR.” Ez megint egy zavarba ejtő KÜLÖNBSÉGTÉTEL: kiemeli Pál, hogy ezt ő mondja és nem az Úr. Ezek szerint akkor a Biblia mondatait két szinten szólalhatnak meg? Vagy az egyik emberi a másik isteni?

Ez számunkra azért nehéz, mert úgy hisszük, a teljes Szentírás Istentől ihletett. Így zavarba hoz bennünket ez a különbségtétel. Ezt mi a megfigyelés és az értelmezés szakaszában tudjuk jól használni, jobban megértve Pál személyét és az akkori- és a konkrét helyzetet.

3.) [Lássunk még egy példát!] Az egész fejezet – amely különböző konkrét, akkor kérdéses esetekre válaszol – ezzel zárul: „Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.” (39.v.) Vagyis itt az özvegyek helyzetét próbálja rendezni, az egész fejezet alapelvei mentén. Ott szerepel az a különösen finom tagmondat előtte: »AZ ÉN VÉLEMÉNYEM SZERINT azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke.« Vagyis egyszerre benne van, hogy ez az ő emberi véleménye, ugyanakkor azzal hittel mondja el, hogy végső soron mégiscsak Isten Lelke munkálkodik benne. (Sokat mond ez a Szentírás értelmezése tekintetében is! [**])

4.) Így aztán nem hallgatja el a maga meggyőződését és tapasztalatát, és nagyon lelkesen beszél az aszkézisről, a házasság nélküli élet áldásáról.

Mégis tapintatosan, megint csak számolva a realitással ennyit mond a 7. versben: “Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”

Itt teszi a legmagasabbra a mércét, és kimondja, amit ő legjobbnak és leghelyesebbnek lát, ahogyan ő él – mégis megérti, hogy EZ NEM MINDENKINEK ADATOTT MEG. Tehát világosan hozzáteszi: ez az ő útja, emellett MINDENKINEK MEGVAN A MAGA ÚTJA, kinek így, kinek úgy. Ez egy nagyon ELFOGADÓ, “PLURALISTA” HOZZÁÁLLÁS.

5.) Azonban akkor értjük jól Pál nő nélküli, testi intimitás nélkülöző életformáját, ha egy kis “időutazással” felfogjuk a helyzetét, gondolkodását. Ehhez három igevers emelkedik ki a 7. részből – ezek kulcsmondatok:

 29. vers: “Ezt pedig azért mondom, testvéreim, MERT A HÁTRALEVŐ IDŐ RÖVIDRE SZABOTT.”

 26. vers: “Azt tartom tehát jónak A KÜSZÖBÖN ÁLLÓ MEGPRÓBÁLTATÁSOK MIATT, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van.”

 32-34. versek: “Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; EZÉRT ÉLETE MEGOSZTOTT…”

Vagyis:  Pál közelre várta Jézus visszajövetelét;  tudta, hogy megpróbáltatások közelednek (ami családosként jóval nehezebb); és  az ő életét a misszió hatotta át (amit megosztott élettel sokkal nehezebb végezni). [Utóbbi tekintetében érdemes beszélni a cölibátusról…]**

Látjuk tehát, hogy akkor egy speciális üdvtörténeti helyzet volt, és személyesen Pálnak is speciális küldetése volt.

Mindezzel együtt feltehetjük a kérdést: mi a helyzet a mi életünkkel és a mi korunkkal ebben a tekintetben? Mit jelent ez a három a mi számunkra itt és most? [**]

(2. RÉSZ – folytatás)

[Emlékeztetőül – az első rész összefoglalása]**

_______________

3. alapelv:

Ezt az alapvetően pozitív, belénk teremtett vágyakozást egyszerűen mederbe tereli ez a szakasz: A TESTI VÁGYAK MEGÉLÉSÉNEK A HELYE, HORDOZÓJA A HÁZASSÁG.

Magyarul, ha vágyakozol a testi intimitásra (és vele a lelkire is!) keress házastársat magadnak! Így olvassuk a 2. versben: “A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje.”

[Beszéljünk erről mi, beszéljünk erről szépen!] A házasélet 5 dimenziója:  testi öröm –  gyermek nemzés –  az egység-szövetség-összetratozás megélése (emlékeztetés) –  lelkigondozás, megújulás  misztikum (az Isteni Szeretet és EGYség megízlelése) Lehet ebből „lopni” egyet-kettőt, de együtt több, úgy igazi, akkor van a helyén.

Egyébként még nehezíti a kérdést az is, hogy jól tudjuk, nemcsak testi értelemben lehet paráználkodni, hanem lelkileg is, sőt gondolatok és álmodozás szintjén is (erről beszél Jézus a Hegyi beszédben is!)

Érdekes: ha ezt a verset értelmezzük, itt nem a megcsalást jelenti (kitekintést a házasságból), hanem gyakorlatilag az “ágról-ágra szállást”, vagy az olyan fajta testi érintkezést, ami mögött nincs SZÖVETSÉG, ELKÖTELEZŐDÉS.

Nyilvánvaló, hogy ennek számos gyakorlati következménye volt akkoriban, és mai kérdéseink tekintetében is… [**]

Ennek kapcsán, később, a 36-38. versekben, egy másik kázusról (esetről) is beszél – a jegyesekről: „Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.”

[Ne értsük félre!] Nem azt jelenti, hogy a testi- vagy lelki paráznaság (mint egyedüli motiváció) miatt kell összeházasodni, de ez is egy szempont.

Természetesen csak ez a két részlet, ezek a kijelentések ma rengeteg felhördülést okoznak, és több kérdést is felvetnek, amik bizony megdolgoztatnak bennünket… Lássunk ebből néhányat a korábban feltett kérdések alapján! [**]

_______________

4. alapelv:

A CÉL A HÁZASSÁG EGYSÉGÉNEK ÉS BENNE A HÁZASTÁRSAK VÉDELME, KÖLCSÖNÖS ODAFIGYELÉSSEL. (A házastársak törődjenek egymással, vegyék tekintetbe egymást kölcsönösen!)

1.) A 3. versben ez áll: “A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.”
Nem tudjuk pontosan, milyen kötelességről van szó. (Kérdés, hogy ez koronként változik-e, vagy erre nézve vannak kőbevésett kötelességek?)**

Ami viszont nyilvánvaló belőle, hogy alapelvként kimondható: a KÖLCSÖNÖSSÉG (ami ebben a korban egyáltalán nem volt bevett, sőt…!)

2.) Ez az elv érvényesül a 4. versben is: “A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” A második tagmondatnál azt várnánk, hogy a férj testének ura Krisztus (ahogy az efézusi levélben is találkozunk ezzel a hármas “szintezéssel”), de itt ismét a KÖLCSÖNÖSSÉG alapelvével találkozunk.

(Mit jelent konkrétan, hogy nem ura a testének? Azt, hogy “egy testek” – a Teremtés könyve értelmében? Vagy az összetartozást jelenti, hogy egymásra tekintettel kell lenni? Vagy…?)**

Arra figyelmeztet tehát, hogy a házastársak törődjenek egymással, vegyék tekintetbe egymást kölcsönösen!

3.) Ezután következik a mai fül számára legkülönösebb 5. vers [erről majd az ötödik alapelv kapcsán szólok még részletesebben]. Most csak annyit: ebben is látszik, hogy egymásra tekintettel kell lenni, egymásra is vigyázni. Ez így önmagában abban a korban nóvumnak számított!

4.) Sokakat érintő kérdést vesz elő a 12-16.versekben: “…ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?”

Ismét egy KÁZUSRÓL, EGY SPECIÁLIS ESETRŐL van szó, amiben az apostol IGYEKSZIK GYAKORLATI ELIGAZÍTÁST ADNI – ismét “JÁRATLAN UTAKON kell ösvényt törni”.

Kitapintható ebben az alapelve: VÉDI A HÁZASSÁGOT, fontos szempont, hogy együtt maradjon a férj és a feleség, és ebben megint MEGENGEDŐ: ha valaki hívő lesz, maradjon nem hívő házastársával.

Sőt arról beszél, hogy a hitével MEGSZENTELHETI, így Isten közelébe segítheti – mert a hívő házastársban lévő szent élet is hathat, az egység misztikumán át valami megmozdulhat, átáradhat a szentből a nem hívőbe is. De vigyázzunk! Egyrészt nem azt mondja ezzel, hogy ez üdvözítené a nem hívő házastársat is! Másrészt itt olyanokról beszél, akik már házasként lesznek hívőkké!

5.) Előhoz még az apostol egy akkoriban is és ma is kényes kérdést: a VÁLÁST. A 10-11. versekben így fogalmaz: “A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét!”

Jézusra hivatkozva tiltja meg a válást, súlyt adva ennek a felszólításnak. A Mt 5,32-ben, a Hegyi beszédben az ún. antitézisek között így olvassuk: “Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

Nehéz Igeszakasz ez minden elvált hívő ember számára – ezzel személyesen meg kell küzdeni.

Azt az alapelvet azonban mindenképpen látni kell e mögött, hogy A CÉL A KAPCSOLATOK ÉS A CSALÁDOK VÉDELME, sőt igazából minden EMBERI LÉLEK VÉDELME. Ugyanis minden válás hatalmas sebet hagy mindkét fél lelkében és az egész családban.

Ez is úgy parancsolat tehát, ahogy mindegyik másik: a mi védelmünk érdekében van, az Isten által tervezett életre és így boldogságra akar elvezetni.

Semmiképpen nem arra való, hogy egymás fejéhez vagdossuk. Ahogy mindenkinek, így minden válásnak is megvan a maga története. Óvatosan közelítsünk ehhez! Hozzáteszem, ez a fajta megértés semmit nem von le abból, hogy ez az Isten terve, ez a normalitás: ŐRIZZÜK ÉS VIGYÁZZUK A HÁZASSÁGUNKAT – ÉS BENNE EGYMÁST!

Ha mégis megtörténne a válás, és nem sikerül kibékülni, akkor azt írja Pál, hogy maradjon egyedül az elvált fél. Figyelem! Emögött ugyanaz a gondolkodás van, amit saját maga házasság nélküli aszketikus élet formája mögött állt.

_______________

5. alapelv:

A FÓKUSZBAN A TISZTASÁG ÁLL – ezért az ASZKÉZISNEK IS VAN HATÁRA, SZÁMOLNI KELL A KÍSÉRTÉSSEL IS.

1.) Így már jobban értjük talán a 8. és 9. versek szavait is: “A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.”

Ezzel kijelöli (a keresztyén lelkiség történetben sokszor felbukkanó) aszketikus életforma határait is – miközben ezt hitelesen és szívből igeneli, és lelkesedéssel, személyes tapasztalatával, biztat mindenkit erre.

Ugyanis megint előjön a KÍSÉRTÉSTŐL / PARÁZNASÁGTÓL VALÓ VÉDELME A HÍVŐKNEK, ezért mondja megengedően, hogy akkor inkább házasságban éljenek, ha nem bírják az aszketikus életformát.

Összekötve a kettőt, tulajdonképpen azt mondja, hogy bár JOBBNAK ÉLI MEG Ő SZEMÉLYESEN AZ ASZKÉZIST a házasságnál, de A TISZTASÁG MEGŐRZÉSE A LEGFONTOSABB – így vagy úgy. Itt egy nagyon kifejező metaforát is alkalmaz: nem jó “égni” (a beteljesítetlen- vagy tisztátalanul beteljesített vágytól).

2.) Ezt megfontolva még különösebb és mély értelmű az a bizonyos 5. vers, ami ott és akkor bizonyosan fontos volt: “Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.”

Itt a lelki- és a testi szükségletek házasságban való összehangolásáról van szó. Mögötte nyilván az a lelkes és felfokozott hitgyakorlat állhatott, amelyben a szent lelkesedés miatt megfeledkezik valaki a házastársáról, a vele való foglalkozásról, benne a testi intimitásról.

Ennek kapcsán újra szóba kerül az a realitás, hogy AZ EMBERNEK MEGVANNAK A TESTI INTIMITÁSRA VALÓ SZÜKSÉGLETEI. Azzal a valósággal is számol Pál, hogy, éppen ezért, MINDENKI KISÉRTHETŐ, HA EZ NINCS BETÖLTVE. (Ennyire az élet könyve a Biblia, ami számol az emberben lévő törvényszerűségekkel!) Ennek a spiritualitás szent gyakorlása sem lehet az oka!

+ [Összegzés – megmaradt kérdések…]**

ÁMEN!

SOLI DEO GLORIA!