A gyászról kellene beszelnem most. Sohasem kellett eddig gyászolnom. Új dolog ez nekem, és azt latom, hogy sajnos tabu téma a halál, a gyász. Ezert is kell róla beszelni. Alig 3 hónapja vagyok özvegy, kimondani is nehéz!

• Szeretett férjemet Urunk váratlanul haza szólította idén augusztus 14-en. itthonról.

• Kezdődött az élete 1953. október 31-en. Innentől egészen 2021. augusztus 14-éig azon munkálkodott Istenünk, hogy mindent elrendezzen, elkészítsen, felkészítsen, erre az utolsó napra, hogy azt a legeslegkíméletesebbé tegye számára és mindannyiunk számára!

• Életünk olyan, mint egy kirakós puzzle, csak a mellettünk levő darabot látjuk de Istenünk az egész képet kirakva felülről látja születésünktől. Folyamatosan rakosgatja össze, mellénk a darabkákat, mígnem egy szép napon elkészül a teljes kép.

• Az én páromnak, Misi életének utolsó darabja augusztus 14-en, reggel 4-orakor került a helyére.

• Így visszanézve látom, hogy Isten minden mozzanatban ott volt velünk, mindent kézben tartott, mindent elrendezett.

• Nagyon nehéz volt az a nap augusztus 14-en! Tele volt fajdalommal, könnyekkel. De soha, egyetlen pillanatra sem volt bennem kétségbeesés, harag, értetlenség, miértek, kérdések, lázadás ! Megértettem akkor, hogy lejárt az ideje az én szeretett férjemnek es társamnak, ennyi időt kapott/ ennyi időt kaptunk.

• Aznap megértettem, hogy két út / választás áll előttem mostantól:

• Az egyik út tele van kérdésekkel, miértekkel, bárcsak-kal, keserűséggel, önsajnálattal…. ez az út egyenesen egy lefelé spirálba visz, a depresszióba, a sötétségbe!

• A másik út pedig tele van hálával, örömmel, békességgel, elfogadással és ez az út egy felfele spirálba visz, a világosságba…. az Úrhoz közel és az Ő békessége takar be!

• Én ezt az utóbbi utat választottam, mert nem a sötétségbe vágytam, hanem az Ő világosságába ahol hálát tudok adni az együtt töltött gyönyörű évekért.

• Hálát tudok adni azért, hogy nem szenvedett, hanem gyorsan elszólította Urunk.

• Hálát adok, hogy előtte 2 hétig itt leheterr lányunk és férje Angliából, és így ők is el tudtak köszönni tőle.

• Hálát tudok adni azért, hogy a régen várt unokát is megismerhette Misi, és 9 hónapig szerethette, tarthatta karjaiban, örülhetett neki.

• Hálát adok azért is, hogy Misi ma már szabad, szárnyal, és nincs kötve sem kerekesszékhez, sem más segédeszközhöz. amik a mindennapjainkhoz hozzátartoztak.

• A Misi boldogsága az Úrban, az Úrral, egyben az én boldogságom is, hogy a legeslegjobb helyen van! Érte már nem kell aggódnom. Előre ment, és egykor majd újra találkozni fogunk.

• Olyan nagyon sok mindenért tudok hálát adni, hogy hazahívása után pár héttel el kezdtem leírni mindazt a sok csodát, amit Istenünk tett velünk előtte, közben és utána is, hogy soha ne felejtsem el Istenünk jóságát, gondoskodását, vigasztaló szeretetét, amivel körülvesz. Jó hosszú már a lista, és folytatódnak a csodák, és írom tovább!

• Furcsa kettősséggel élem meg a mindennapjaimat: Élek ebben a fizikai testben, ennek minden fájdalmával, bánatával, félelmével, mert hogy ebben a fizikai testben ezek lakoznak… Minden a házban Őrá emlékeztet. Például a ruhái, amiket még nem tettem el. Majd elteszem…

• És ezzel párhuzamosan élem a lelki életemet is, ennek minden örömével, hálájával, bizalmával, békességével. Azzal a tudattal, hogy Ő, aki nemcsak férjem volt, hanem lelki társam, szerelmem, kedvesem, mindenem volt, végre szabadon, gyógyultan és boldogan átment a halálból az életbe, a mi Urunk jelenlétebe. Ott mar nem faj neki semmi, es ez nekem olyan nagy boldogság, mert annyira szeretem ót!!

• És hiányzik nagyon a párom, a szerelmem! Nagyon hiányzik! De szabad hiányoznia! Szabad sírni, szabad szomorkodni, szabad gyászolni, szabad a szívnek fájni! Kell is! Mindennek elrendelt ideje van. Most a gyász és fájdalom ideje van, de egyben legyen a hála ideje is. Hála mindazért a szépért, amit együtt átéltünk, amit adtunk és kaptunk egymástól, a sok boldog együtt töltött évekért, emlékekért. A keserűség megbénít és sötét helyre visz. A választás a mienk: melyik útra lépünk szerettünk elmenetele után: A keserűség útjára vagy a hála útjára. Az egyik mélységbe visz, a másik pedig hihetetlen magasságokba és biztos gyógyuláshoz.

Még nem tudom, hogyan tudok élni nélküle…; egyelőre a napokat egyesével „élem túl”, tudván, hogy Uram és Megváltóm megtart, megerősít, vigasztal, letörli a könnyeimet, simogatja lelkemet mérhetetlen nagy szeretetével. Embereket, testvéreket helyezett mellém, akik szeretnek, figyelnek rám, és felemelnek, amikor éppen összeroskadnék.

Kívánom minden gyászoló testveremnek, hogy ismerje meg Istenünk mindent átölelő szeretetét és vigasztálasát a mi Urunk Jézus Krisztusban!

Jelenések könyve 21. rész 4. vers: „és minden könnyet letöröl a szemükről. Nem lesz többé halál, nem lesz több gyász, sírás és fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” Ez a mi reménységünk.

Dereráné Varga Éva

Elhangzott 2021. november 7-én a rákoskeresztúri református templomban Istentisztelet keretében.