Értelmező megjegyzések az 1Pt 3,18-22-höz
a HBK számára
A 18. vers igazán nem szorul magyarázatra: Krisztus halálát és feltámadását írja le, amely értünk történt. A feltámadása „Lélek szerint” (vagy „Lélekben”) történt, és ezzel a gondolattal folytatódik a 19. vers, ami az igazi nehézséget jelenti a magyarázóknak:
„Így (tehát Lélek szerint, Lélekben) ment el a börtönben lévő lelkekhez is, és prédikált azoknak.”
Lehetséges kérdéseink: mikor ment el Jézus a börtönben lévő lelkekhez? Kik voltak ezek a lelkek? Mit prédikált nekik Jézus (szó szerint „hirdette nekik az üzenetet”)? Üdvösséget? Kárhozatot? Hol volt ez a „börtön”?
Főbb kérdések és magyarázati lehetőségek a teológiatörténetben:
Mikor ment el oda Jézus?
1. Krisztus még testet öltése előtt ment el a lelkekhez, hogy hirdesse nekik az üdvösség lehetőségét. (ez ellen szól a szövegkörnyezet, amely inkább a passióra utal)
2. Halála és feltámadása között történt. (ezt támogatja a közvetlen szövegkörnyezet, amely Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szól, ráadásul az ApCsel 2,24kk; 13,35; a Róm 10,7; Ef 4,8-10 és Mt 12,40 is utal arra, hogy Jézus halála után a föld mélyében, a halottak között időzni fog, és ott is munkálkodik majd) Én ezt tartom valószínűnek.
3. Az Atyához való felmenetele közben vagy azt követően történt (az szól mellette, hogy a megelőző, 18. versben már szó van Jézus feltámadásáról, így kronológiailag a 19. vers már a mennybemenetelre/felemeltetésre utalhat, összeköti még a mennybemenetellel az „elment” ige használata)
Kik voltak a börtönben lévő lelkek?
1. A bukott angyalok, akiket az 1Móz 6,1-4 („istenfiak”) említ, és akik valóban „engedetlenek voltak” Isten iránt az özönvizet megelőzően. Ezekre úgy utaltak az intertestamentális (az Ó- és az Újszövetség közötti) irodalomban, mint az istentelen hatalmak szimbólumaira, és ezért az említésük itt azt sugallhatná az 1Pt olvasóinak, hogy ők is tanúskodjanak Krisztusról az istentelen uralkodók és hatalmak előtt, vállalva, ha kell a szenvedést is. A 2Pt 2,4 és a Júd 6 is említi a bebörtönzött angyalokat.
2. Nóé korának emberei, akik miatt az özönvíz bekövetkezett, és akiket a valaha élt legbűnösebb nemzedéknek tartották. Ha számukra van remény Krisztusban, az azt sugallja, hogy minden bűnös ember számára megnyílik a lehetőség a megtérésre, még a halál után is. Jézus Krisztus nagyobb még a halálnál is, és a benne való hit még a halottakat is megmentheti. Erre utal a Fil 2,10 és a Jn 5,25 is. Ez ellen az értelmezés ellen szól, hogy az Újszövetségben nem nevezik „lelkeknek” a halottakat, csak az élőket. Én ezt tartom a legvalószínűbbnek.
3. Angyalok általában. Ezt támasztaná alá, hogy „lelkeknek” nevezi őket az 1Pt. Ellene szól a pontos időbeli meghatározás (Nóé idejében).
4. Az 1. és a 2. lehetőség együttesen: a bűnös emberek és angyalok Nóé idejében.
Hol volt ez a „börtön”?
1. Az alvilágban (seol az Ószövetségben, hádész az Újszövetségben), amely a holtak és a bukott angyalok lakhelye. Én ezt tartom valószínűnek.
2. A „levegőégben” vagyis a mennyben. Ezt azok vallják, akik szerint Jézus a mennybemenetel idején prédikált a lelkeknek.
Miről prédikált Jézus?
1. Ítéletet prédikált a legyőzött hatalmaknak, a sátánnak és seregeinek, és ezzel bátorítást adott a keresztyéneknek, akiknek a szenvedései immár hamarosan véget érhetnek, amint Jézus Krisztus győzelme nyilvánvalóvá válik.
2. Üdvösséget hirdetett a halottaknak. Az ige, ami itt szerepel, az újszövetségben mindig az örömhírt jelenti. Én ezt tartom valószínűnek.
Ez az igeszakasz nagyon sok kérdőjelet hagy meg a bibliaolvasó ember számára, és be kell vallanunk, hogy sok mindent nem értünk belőle teljesen. Óvakodni kell például attól, hogy úgy értsük a halottaknak szóló igehirdetést, hogy az felmentést ad a megtérés szükségessége alól. De nem kell meglepődni azon, hogy sokféleképpen értették ezeket a verseket az írásmagyarázók. Ez nem baj. A lényeg, hogy nagypéntek és húsvétvasárnap hajnala között Jézus Krisztus Úr volt, és továbbra is úgy munkálkodott, mint ennek a világnak a megváltója, még ha a pontos tevékenységét nem is ismerhetjük. Mégis fontos ez a szakasz, hiszen az apostoli hitvallás „szálla alá a poklokra” szakaszán keresztül alapvető hitvallási tétellé vált. A Heidelbergi Káté (44. kérdés) szerint az értelme az, hogy a legnagyobb szenvedések között is tudhatjuk: Jézus megőrzött és ma is megőriz minket. Ő az, aki a halál felett is Úr, és aki számára még a hitetlen holtak sem teljesen elveszettek. Vannak, akik a purgatórium gondolatát látják benne, de ezt ma már a római katolikus teológusok, mint Ratzinger bíboros vagy Hans Urs von Balthasar sem vallják.
Pecsuk Ottó