– 7 –
Gondolkodtató: Mennyire nehéz számomra bizalommal várni valamire?
Hangoló: Igaz Isten vagy, hadd erősödjek ma ebben! Ámen
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. (Zsolt 130,6)
Lelkem várja… mikor jön már végre? Itt kellene lennie. Hányféle helyzetben, hányféle hangsúllyal, indulattal játszottuk már le ezt a lemezt magunkban? Buszmegállóban, gyermeket, szülőt hazavárva, előadás előtt, közös programon, randevún, barátokkal, a bejáratnál toporogva, legyen szó moziról, színházról, kiállításról, vagy csak egy rég megbeszélt sétáról, találkozásról, akár virtuálisan is. Minden helyzetben, minden pillanatnyi drámában ott van a kiszolgáltatottság, a másiknak hatalma van felettünk, a jól létünk függ attól a másiktól. Vagy tágabban értelmezve függök a várakozásom tárgyától. Ne legyenek illúzióink! Elismerjük vagy sem, szüntelen várjuk azt, hogy teljesebb legyen az életünk. Hogy mi magunk valahogy egészebbek legyünk, és minél nagyobb hiánnyal küzdünk éppen, annál jobban feszít a várakozás, annál többet követel tőlünk, annál sürgetőbb. Mert akarjuk, hogy változzon, hogy álljon helyre, hogy valaki kipótolja, hogy valaki megoldja, hogy valahogy megoldódjon.
A zsoltáros szinte az élet hiányából kiált. Bár képekben fogalmazza meg, de a mélység, a sötétség a halál területe, így a halál torkából kiált fel. Onnan, ahonnan emberileg nincs már kiút. Van-e ennél súlyosabb várakozás? Élet-halál kérdése múlik azon, hogy Isten, akihez kiált, meghallja és meghallgatja-e. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Micsoda hitvallás ez! Ott a nagy mélységben, az elveszettségben, a reménytelenségben arra várni feszülten, akit nem látni, akinek mégis minden szava, minden ígérete valóra vált mindeddig. Ahhoz ragaszkodni kitartóan, akinek van hatalma, lehetősége, elég szeretete, hogy szabadulást hozzon, csak számunkra sajnos sokszor érthetetlen az időzítése. Mégis bízni, mert igaz Isten, beteljesíti, amit ígért!
Vajon mi tudjuk-e így várni, nagy mélységekben is az életet hozót? Tudunk-e úgy kiáltani Istenhez, hogy olyan biztosak vagyunk a válaszában, mint az éjszakai őrség a hajnal érkezésében? Várjuk-e ebben a furcsa, mélységes adventben is ŐT? Várjuk-e akkor, amikor idegtépő, feszült lesz a várakozás? Lelkem várja… és a miénk?
(J.L.)
Visszhangzó
Az ősi ének szava sokunkban mélyről is előhozza a Messiás-várás áldott reménységét: Veni, veni Emmanuel (Ó, jöjj, ó jöjj, Immánuel)… De van a várakozásban olyan pillanat, mikor elakad a szavunk, mikor már nem tudunk semmit sem mondani, mikor az Isten utáni vágy már nem artikulálható, mikor a lelkünk sokkal mélyebben kiált, mint a szánk tudna. Számomra a zene ilyen kiáltás. Mikor az én hangom megfogyatkozik, akkor helyettem is beszélnek ezek a fenséges hangszerek: Veni, veni Emmanuel! Itt hallgatható: https://youtu.be/iO7ySn-Swwc
(K.E.)
Tükröződő
Beszámoló Koronavírus helyzetben
Gyülekezetünk egyik legidősebb tagjaként írok szíves felkérésre a címbeli aktuális témáról. Főleg Igékkel nézve fel Istenre a jelenlegi vészterhes időkben, amikor szűkített és bizonytalan lett az életünk, így igyekszem hívő szívvel, optimista jövőképre tekinteni és Testvéreinket, Családunkat buzdítani. Tapasztalataimat és tanulságaimat sorolom néhány mondatban, előbb a tapasztalatok.
Egészségi állapotom a műtétem óta javulóban van, de mozgásom, járásom is bizonytalan még eléggé, tehát szobafogságban vagyok. Ezért is, kényszerűségből jobban tudom a szigorú korlátozási szabályokat elviselni, mint az egészségesek, természetesen ennek ebben segít, hogy így több lehetőség van figyelni az online igehirdetésekre, gyülekezeti életre. Többet tudunk Igét hallgatni. A Gyülekezet sok-sok tagjától kapok megerősítő, biztató Igét és egyéb „tettleges” szolgálatot, amelyekért nagyon hálás vagyok, elsősorban Istennek, akinek gondoskodó szeretetét látom, tapasztalom ilyen módon is. A Testvéreknek sem lehet elég hálát adni, rendszeres segítségüket ezúton is nagyon köszönöm! Isten áldjon meg minden szolgáló Testvért!
Tanulságokkal is járt ez az időszak, máig is fontos:
1. Elfogadni a lelassult és több időt igénylő mozgásomat.
2. Elengedni, amit lehet, vagy halasztani, ami nem sürgős.
3. Megtanulni a türelmet, ami nagyon nehéz részemről. 🙂
4. Végül a legfontosabb: több időt szánni Istennek, hálával ígéreteiért és dicsérettel, hogy ez idáig megtartott! Így imádkozom a Zsoltárok könyvének szavaival:
Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket. Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik. (Zsolt 145,18-20a) És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50,15) A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 50,23) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. (Zsolt 30,13)
Szeretettel, áldás békességet kívánva,
Zoller Gabi
Útravaló: Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből. (Zsolt 130,7-8)
(Borítókép: J.L.)