Az egektől a szívemig

Zsoltárok 19

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4 Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,  amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. 8 Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9 Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10 Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, 11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. 12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. 13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! 14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!”

Ez a zsoltár, ez az imádság csodálatos ívet ír le. Elindul a hatalmas égboltozattól, és végződik az emberi szívnél, annak is a legelrejtettebb zugainál.

Az egek és a Nap „beszélik” Isten nagyságát, bölcsességét, dicsőítik lenyűgöző lényét. Várja a természet istentisztelete, hogy mi is, imádkozók, bekapcsolódjunk ebbe, s tudjuk szívből magasztalni az Urat. Milyen nagy ereje van a dicsőítésnek! Felemeli fejünket, meglátjuk általa az Úr lényét, méltóságát, tetteit – s minden a helyére kerül, harmónia és rend születik összekuszált érzelmeink, gondolataink között; egész életünkben. A zsoltárosban is ez játszódik le. Bennünk is lejátszódik ez ma? Tudunk szívből „énekelni”, magasztalva az Urat?

A zsoltáros meglátja: az Úr törvénye tökéletes, azaz annak minden része a javunkra való, világos érthető, áldott és útbaigazító. Gondoljuk végig ezeket a sorokat a zsoltárral együtt: Világos-e már előttem, mit akar az Úr az életemben, mik Gazdánk útmutatásai? El tudom-e szívből ismerni, hogy „az Úr törvénye helyes”? Rá merem-e bízni magam? Beszéde megelevenít, életet ad csüggedt lelkünkbe, tagjainkba; bölccsé tesz. Tudom-e a zsoltárossal mondani: „megvidámítja a szívem az Úrnak szava, törvénye”?

Igen, ha nekem is szívből, onnan belülről „kívánatos” Isten Igéje, akkor vágyom rá, akkor örülök neki, akkor elfogadom… Az egek hirdetik…, és én? Jó lenne bekapcsolódni ebbe az istentiszteletbe, hogy szívünkig hatolva Isten lénye, Igéje révén, bevilágítson lelkünk legelrejtettebb zugaiba, megmutatva, hogy hol van valami bűn, tisztátalanság bennem; s hogy attól megtisztulva, szabad szívvel tudjam énekelni ma én is: „Uram, kősziklám és megváltóm”!

IMÁDSÁG: Istenem, vidámítsd meg, ragadd meg és szelídítsd meg szívemet – hogy az egekkel együtt tudjalak dicsérni, hirdetni Téged!

(S. Z.)

Fénykép: Sóskuti Zoltán