Könyörülj!

Zsolt 83

1 Ászáf zsoltáréneke. 2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! 3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. 4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. 5 Gyertek – mondják –, irtsuk ki ezt a népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! 6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened 7 Edóm lakói és az izmaeliek, a móábiak és a hagriak, 8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival. 9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.) 10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál, 11 akik megsemmisültek Én-Dórnál, és a föld trágyájává lettek! 12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, 13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát! 14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta pelyva! 15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, 16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel! 17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, Uram! 18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el! 19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön!

 

Ármányt szőnek néped ellen. Tanácskoznak, összefognak. Ki akarnak írtani! Olyanok kötnek szövetséget, akik eddig szóba se álltak, s most, láss csodát, ellenünk, ELLENED, mégis úgy viselkednek, mintha örökké jó barátságban éltek volna.

Milyen időben is beszélünk? Megdöbbentőek ezek a szavak. Megdöbbentőek, mert nagy nyomorúságban íródtak, akkor amikor Izráel népét valóban fenyegették, támadták és közben a rossz, a nyomorúság még szörnyűbbnek tűnt, mintha minden összeesküdött volna ellenük. Mintha lehetetlen lenne a szabadulás. De nem ismerősek a nagyhétről is ezek az események? Ahogy Jézus jövendöli Júdás árulását, Péter tagadását, ahogy Heródes és Pilátus barátságot köt majd egymással, noha ellenségek voltak, s mégis mind Jézus vesztében egyetértésre jutott. Vagy napjainkban, amikor annyi mindent meg lehet tenni, akkor is, amikor nem lenne szabad, hogy megtörténjenek ezek a dolgok: titkon megvetik azokat, akik nem keresnek kiskapukat, megkérdőjelezik a hitünket, ha betartjuk a járványügyi előírásokat, vagy a világ másik pontján halállal fizet az, akiről kiderül Krisztust követi. Isten tagadói és más vallás követői éppúgy vesztét várják és vágyják a keresztyéneknek.

Három idősík, amiben Isten embere éppúgy Istenért kiált az ember ellen. Istenem, az nem lehet! Nem lehet, hogy tovább hallgatsz, ideje csodát tenned! Hatalmasan! Pusztítón! Tégy csodát, mint tettél a bírák korában – semmissé téve az ellenséget! Természetesen azért, hogy aztán mindenki velünk együtt hirdesse, milyen hatalmas Isten vagy Te!

Vajon hányszor akarunk mi is így gyönyörködni Isten hatalmában? Hadd fogalmazzak nagyon profán módon: hányszor fogalmazódott már meg bennünk, pusztuljon, akinek pusztulnia kellene!?

Nagyhét egyik döbbenete, hogy aki pontosan tudja, mi készül ellene, akinek hatalma lenne angyalseregeket megmozgatni, akit nemrég még királyként ünnepeltek, de egyre súlyosabb léptekkel halad a Golgota felé, aki egyedüliként sokakért fog elveszni – Ő nem kiálltja pusztuljon, akinek pusztulnia kell! Ő hallgat és könyörül. A végletekig könyörül.

Nagyhét keddjén meghalljuk ezt a szelíd, könyörülő csendet, ami könyörületre hív bennünket is? Mert Isten így cselekszik hatalmasan. Rajtunk is könyörülve.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy nem a mi kezünkben van az ítélethirdetés és végrehajtás joga! Kérünk, bocsásd meg, amiért oly sokszor mégis megtesszük! Ámen

(J.L.)

Kép: Jani Lívia