GYÖNYÖRKÖDÜNK

37.zsoltár

“Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik…” (4-5.vers)

A nappaliban ülök. Órák óta lüktet bennem ez az Ige! Mennyire elfelejtettem! Milyen közömbössé váltam iránta! Majdnem eltemettem magamban a hozzá kapcsolódó emlékeket… Tegnap egy barátnőm küldte át nekem az 5. verset. Áhítatot írt egy iskola tanári karának biztatásul. Sok tanár barátom van, érdekelt, hogyan szól hozzájuk, elkértem az áhítatot. Akkor hasított belém megint, ugyanazzal az erővel, mint korábban olyan sokszor. Ezzel az igével áldott meg a lelkészem a konfirmációmkor. Mivel nem volt korábban keresztelőm, nekem ez a keresztelési Igém is. Ez az Ige vezetett a teológiára is: félreérthetetlenül, megkérdőjelezhetetlenül háromszor szólt általa az Isten: “Ez a te utad!” Erről az igéről prédikáltam életemben először otthon… És mégis milyen mélyen eltemettem magamban mindezt, mennyire megfeledkeztem róla… Milyen csalóka az ember emlékezete: arra emlékszik, amire nem kellene, és azt felejti el, amire emlékeznie kellene!

És milyen csalóka az ember szeme is: azt látja, ami fáj neki, és azt nem veszi észre, aminek örülhetne! Kicsit erről szól ez a zsoltár is. Dávid király figyelmezteti saját magát, hogy ne csak a jelen pillanatot, a gonoszok szerencséjét vegye észre. Ne hasonlítsa össze saját szorongattatott állapotát a gonoszok pillanatnyi szerencséjével. Mert nem éri meg. Mert “egy kis idő még, és eltűnik a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod. Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.”(10-11. vers) Dávid király küzd. Saját magával, a féltékenységével, azzal a helyzettel, amiben ő van. És igen, küzd Istennel. Mert nem érti, miért nem a bűnösök, a gonoszok vannak szorult helyzetben, miért virul az, akinek sírnia kellene, és miért küszködik ő, aki betartja Isten parancsolatait.

Hányszor érezhettük mi is ugyanezt, hányszor sírhattunk, hányszor veszekedhettünk könnybe lábadt szemekkel Istennel, hogy ez nem igazság, hogy ez nem fair! Ennek nem így kellene történnie! Ez nem logikus! Ez nem következetes! És most mind ülünk a lakásunkban.. És feltárul egy zsoltár! Lenyűgöz az ígérete: “Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik”. Ő tényleg munkálkodik! Napról napra munkálja az utunkat, napról napra érteti meg velünk terveit. Napról napra tárja fel előttünk kegyelmét: Ő nem csak az igazak életében munkálkodik, a bűnösökében is! És mi, akik oly sokszor kiabáltunk vélt igazságunkért, ragaszkodtunk hozzá foggal-körömmel, most mind itt ülök a lakásunkban, és már értjük, és gyönyörködünk az Úrban! Az Ő szabadításában! A drága véren megváltott életünkben. És már nem vágyunk a magunk igazságára, csak az Ő munkájára, mert Ő megadja nekünk szívünk kívánságait.

 

Imádság: Urunk a Te igazságod felette áll a mi vélt igazságunknak. Taníts gyönyörködni Benned! Ámen

(K.E.)

Kép: Kisturi Eszter