Isten ízlése

Zsolt 147.1-11

Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.  Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.  Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan. Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.  Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.  Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.

Van egy ismerősöm, aki ha elmegy valakihez vendégségbe két dolgot néz meg a lakásában: a hűtőszekrényét, és a könyvespolcát. Kissé arcátlan dolog benézni mások hűtőjébe, spájzába, de azt mondta szerinte sokat elárul egy emberről, hogy mit eszik és mit olvas. Ez is egy mérce.  

Vajon, ha elmennénk Istenhez vendégségbe, mit találnánk ott? A mennyről – mint lakóhelyéről- a Jelenések könyve ír bővebben, de sok konkrétat nem tudunk. Inkább azt, hogy mi nincs ott: betegség, sírás, halál, fájdalom, gyűlölet. De ha szétnéznénk Istennél, azzal a céllal, hogy egyszerűen megismerjük Őt, hogy mit szeret és mit nem, minek örül, és mitől lesz mérges, akkor a Biblia azért ad támpontokat. Többek közt ez a kiemelt vers: „Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” Sokszor eszembe jut, mikor egy-egy zsoltáros ilyen egyértelmű kijelentéseit olvasom, hogy honnan tudja? Hogy mer bárki Istenről csak úgy kijelenteni akármit is, főleg ilyen határozottan? 

Aki így beszél valakiről, az közel áll hozzá. Annak nem lexikális ismeretei vannak a másikról, hanem tapasztalatai, közös élményei. Ezek azok a kapcsolatok, ahol érezzük már egymást, ahol fél szavakból, tekintetekből is értjük a másikat. Micsoda tudás ez! Így tudni Istenről, így érteni, érezni, ismerni Őt! Ezt nem lehet tanítani. Mert Isten ismerete el van rejtve az okosak elől (Lk 10, 21). Ez a zsoltár mintha azt szeretné, hogy ne dogmáink, elveink legyenek Róla, hanem behív „magához” amikor megélünk Vele valamit, és azt mondja: „Gyere, ismerd meg! Tapasztald meg!” Erre lettünk teremtve, a bejárás- kijárás meghittségére Vele, aki szellős alkonyatkor járt- kelt a kertben. Aki meghív erre, hogy csak úgy bármikor „átmenjünk”, mert már van Ajtónk, akin keresztül ezt tehetjük. (Jn 10,9) Az Isten ismerete kapcsolat, ahogy férj és feleség ismerik egymást. 

Szóval például ilyen Ő: az istenfélőkben gyönyörködik, akik bíznak Benne. Ez tölti el örömmel, ez érdekli, az ilyen emberek. Erre mindig felkapja a fejét – ígyis mondhatnánk, ha valaki tiszta szívből Rábízza magát. Úgy felkapja a fejét, mint a Forma 1 rajongó az F1 hírekre. Viszont ami erőnek számít: az izom, a lovak ereje nem izgatja. Neki legfőbb érdeklődése: a gyengék! Mindig mellettük áll. Mit mond ez Róla? Ő, aki a leghatalmasabb Úr, furcsa mód nem a hatalom a mindene, nem a fegyverek, a pénz, a tehetség, tudás, szakértelem számít, hanem a gyengeség, és a Benne bízás. Így már érthető miért gyönyörködik Jézusban, aki gyengévé, elesetté, kicsivé lett értünk. És már érthető Jézus egész földi életében miért maradt alázatos, istenfélő, aki kiszolgáltatta magát az Atya akaratának. Mert kettejük kapcsolata ebben olyan, mint a szerelmesek tekintete egymáson: A nő szép akar lenni, hogy tetszen a férfinak a férfi meg gyönyörködik benne, és ettől a gyönyörködéstől a nő megszépül. 

Jézus az Atya kedvében jár, mert Neki akar tetszeni, az Atya pedig gyönyörködik Benne, ez szentesíti Jézus életét. 

De jó, hogy ebbe a tekintetbe beengednek minket is, hisz azt írja az Ige: „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.” Ef. 1, 5-6

 

Imádság: „Uram, a vágyam, hogy arcod láthassam, ismerni még jobban…” Ámen

 

(S. B. B.)

 

Fénykép: sóskuti zoltán