Napi Zsoltáros Gondolatok, HÉTFŐ, 2020.06.01.

Föld és Ég

Zsolt 42,3

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

Vágyunk, hogy Isten elé felmehessünk. Vágyunk a Templomba. Isten Lelke azonban csodát tesz.

Van, hogy  a föld és az ég összeér. A látohatáron eltűnik a határ e kettő között – lelki értelemben. A Zsoltárok könyve: sóvárgás. Sóvárgás az elveszített közvetlenség után. Amikor Isten ott sétált a hűvös alkonyatban… Az ember imádkozik, mert vágyakozik az élő Isten után. Az emberi kapcsolatok meghittsége sem tölti be ezt a vágyat. A Többre, az Odafelvalóra vágyunk. 

Pünkösd hétfő van. Ott, az első Pünkösdön összeért az ég és a föld. Isten Lelke eljött közénk, hogy valamennyire már itt e földi életben visszakapjunk valamit az elveszett Paradicsomból.

Már a Szentlélek szól: hozzánk és belőlünk; Istentől-emberig, embertől-emberig, embertől-Istenig.

Imádság: Uram, elevenítsd meg bennem a zsoltáros sorokat, mert vágyakozom én is Utánad, tölts be Lelkeddel, hogy igazán Hozzád kapcsolódjak! Ámen!

(S.Z.)

 

Fénykép: sóskuti zoltán

Vélemény, hozzászólás?