Hódolj!

Zsolt 93.

1 Uralkodik az Úr! Fenségbe öltözött, felöltözött az Úr, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. 2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te. 3 Zúgnak a folyamok, Uram, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok. 4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban. 5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, Uram, időtlen időkig!

 

Álltál-e már valaha döbbenten szemlélve mire képes a természet ereje? Álltál-e már valaha szinte tátott szájjal bámulva, a teremtett világ szépségét? Volt-e már, hogy magad sem tudtad eldönteni, vonz-e vagy rettent az, ami eléd tárul? Mert egyszerre igaz a kettő. Mint, amikor a szenttel találkozol – vonz és rettent az a nagyon más. Mert abban a pillanatban tudod, milyen kicsi vagy. Mert abban a pillanatban, nem kérdés, hogy van nálad sokkal nagyobb. Mert abban a pillanatban könnyű Istent hatalmasnak látni, mert megtanultad, Ő alkotta mindezt!

Amikor a Rákos-patak métereket emelkedik, pedig emlékszel arra, amikor már a tacskók se tudnak tisztességgel felfrissülni a patak vizében vagy árad a Duna, Pestnél is a rakparton zabolátlanul garázdálkodva, pedig többször is láttad már az Ínségsziklát vagy beugrik, amint a felkorbácsolt Balaton haragos tarajosra dermed, miután vastag jéggel borítja a partjait, és ugyanitt volt, hogy csak iszaptúrához vezettek a lépcsők. Milyen döbbenetes ereje van a természetnek! De tisztán előttem van ma is, ahogy a híradóban karácsonykor a cunamit figyeltük ledöbbenve, ahogy egy látóhatáron megjelenő csíkból több emeletnyi vízfal lesz és pusztít el mindent, ami az útjába kerül. És közben te tudod, Isten mindezek felett Úr. Minden víz felett Úr. Rengjen a tenger vagy a föld, nincs olyan erő e teremtettségben, ami ne csupán teremtmény lenne. Nincs olyan fenyegető erő, ami Isten trónusát, királyságát is megrengetné.

Ha láttál egyet is a természet csodájából, erejéből működés közben, ha megélted kicsiny voltodat, és mégis megmaradásodat, talán ebből is tudod, mennyire esendő és törékeny az ember az Örökkévalóhoz képest. A teremtés szavak nélkül beszél a Teremtőjéről, hallod? Látod? Semmilyen pusztító erő sem győzedelmeskedhet Isten felett. Végleg még a halál sem. Ennyire más Ő, mint mi. Ha a természet erői le tudnak nyűgözni, mennyivel inkább igaz ez Istenre? Jön-e velünk a húsvéti örömhír, hogy Jézus Krisztus győztesekké tett minket is?! Mert igen megbízható mindaz, amit megmondott: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Imádság: Áldunk Istenünk, amiért mindennél jobban bízhatunk a Te ígéreteidben! Áldunk, amiért a halál, a pusztítás, a veszély felett is örökkévaló Úr vagy! Könyörgünk azért, hogy hadd érjen szívünkig a tudás, hogy Hozzád, az élő Úrhoz tartozhatunk, hogy gyermekeidként győztesek vagyunk mi magunk is! Ámen

(J.L.)

Kép: Jani Lívia