Tisztulj!

Zsolt 36

1 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé. 2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, 3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. 4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. 5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. 6 Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. 7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram. 8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez! 12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! 13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

 

Körbenézek. Mennyi egymásnak ellentmondásos hír, mennyi tragédia, olyanok is, amik elkerülhetőek lettek volna, mennyi gonoszság, ami érthetetlen, mennyi bűn, mennyi bűn, mennyi bűnös. Nem lehet sem kikerülni, sem megkerülni egyiket sem. Hatással vannak a világra, a világomra, pusztítják és pusztítanak. A bűnösök már csak ilyenek.

Szívük mélyén ott suttog a bűn. Nem számít, mit gondolsz, teszel, tedd, ami jól esik! Bánja is Ő, hogy mi a te nyavalyás véleményed Róla. A magad ura vagy! Minden a tiéd, vagy a tiéd lehet, hát használd, élvezd ki, vedd el! A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Csábítja, vonzza, magához édesgeti az embert, a lelkére beszél, mint amikor Isten szól, pedig senki sem kísértetik Istentől. De hát csakugyan azt mondta? A kétely elültetése és féligazságságok kinagyítása, így lesz könnyen-gyorsan az igazságból gazság, a hazugság kvintesszenciájával megspékelve, Isten előtt úgy se számít mit teszek. Micsoda torz világkép ez!

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Balett-táncosok forgás közben egy pontot szúrnak ki távolabb maguktól, azt nézik, hogy el ne szédüljenek. Uram, Te vagy ez a pont! Amíg Rád nézek, addig meg nem tántorodom, el nem süllyedek, a vízen is megtanulok járni! Igazságod megingathatatlan, gondolataid teljessége kikutathatatlan, mégis számontartod az embert. Miden, ami csak jó és szép, minden, ami felüdít, ami valóban táplál és életet ad, a Te ajándékod az embernek, mert nálad van az élet forrása. Világítótorony vagy a viharos tengerben – irányt mutatsz, feladatot adsz, menedéket. Célt, értelmet, reményt. Az élet vizét a szomjazónak, a világ világosságát a sötétségben járóknak. Istenem, Krisztust adtad értem, Szentlelkedet, hogy mindezt értsem.

Az a másik, az a bűnös Isten nélkül én voltam. Az a másik, az a bűnös, ha nem könyörül rajtam, sokszor most is én vagyok. Jelenlétében tisztulok meg, szeretetében szüntelen formál engem.

És TE? Hol vagy most a történetben?

 

Imádság: Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez! Taníts, Uram, úgy látni, mint Te, magamat, másokat, a világot! Ámen

(J.L.)

Kép: Jani Lívia