47.zsoltár

1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. 2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! 3 Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön. 4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. 5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.) 6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr. 7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek! 8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! 9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. 10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!

Vannak az életben nagy és dicső pillanatok, mikor könnyű örülni és zengeni az Úrnak.
Vannak az életben mély és fájdalmas pillanatok, mikor szinte lehetetlennek tűnik mindez, mert már fájdalmunkban sem tudunk kiáltani.
És persze, vannak az életben csendes pillanatok, mikor nem vagyunk fent, és nem vagyunk lent sem. Csak vagyunk, mint minden ember…. Vagyunk, teszünk -veszünk, éljük az életet. Tudjuk, hogy van mélység és magasság, számítunk is rájuk. Néha talán jobban, néha talán zsibbadtabban, de tudjuk, hogy úgyis eljön majd. És akármennyire számítunk is rá, váratlanul fog érni, fájdalmas lesz, és egyszer csak elakad majd a hangunk a fájdalomtól… A legfélelmetesebb a csendes napokban a mély és fájdalmas pillanatok tudata. Az érzés, hogy mindez nem elkerülhető, hogy mindez része a földi életünknek. Igen, néha ez a tudat zsibbaszt el minket: úgyis történni fog valami…

Aztán a valami (egy nagy vagy sok kicsi, lényegtelen is…) megtörténik, és megint elkezdődnek azok a napok… A fájdalmasak…. És mi csendesen nyugtázzuk: “hát elkezdődött…”, majd folytatjuk az életünket, és várjuk a jobb napokat. Sablonszerű, és mégis mindig megrázóan új ez a folyamat, ahogy elér és velünk marad a mélység… Nem siet, nem mozdul sehova, elidőzik mellettünk, szállást vesz az életünkben…

De vannak napok, igen, vannak olyan napok, mikor a mélység megszűnik, a sötétségbe beragyog a nap, és fellélegzik az ember! Igen, vannak napok, mikor nemcsak könnyű, de muszáj az Úrnak zengeni! És muszáj mindenkit is dicsőítésre hívni! Muszáj a zsoltárossal együtt buzdítani minden népeket, hogy tapsoljanak, harsogó hangon ujjongjanak, zengjenek éneket Istenek, mert Ő az Úr! Igen, vannak ilyen napok, mikor nem lehet nem zengeni az Úrnak! És nem csak nagy csodák után vannak ilyen napok, és nem is csak a nagy mélység után, néha a szürke, a zsibbadt, csendes időkben is vannak ilyen napok. Ezek a pillanatok, ezek a napok a menny előízei. Igen, vannak ilyen menny-kóstoló napok! Zengjetek az Úrnak, mert igen magasztos Ő!

Imádság: Imádkozunk Urunk a mélységben lévőkért, ragyogtasd rájuk orcádat, hogy ők is éneket zenghessenek Neked! Ámen.

(K.E.)

Kép: K.E.