SZÍVBŐL

Zsoltárok 40

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne. Jel 14,3 5 Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.

Istent vártam, Ő lehajolt hozzám, meghallgatott és megsegített engem. Sőt, nemcsak megszabadított, de új éneket adott a számba, az Ő nevének dicséretét! Milyen szép Dávid zsoltára! Mennyire közel tud jönni hozzánk a gondolatmenete! Mindannyian átéltük már az Ő szabadításának örömét, a szánkba adott új ének semmihez sem hasonlítható dallamát. Hallottuk, láttuk, tapasztaltuk Isten megmentő munkájának szépségét saját életünkben, gyülekezetünk életében egyaránt.

És tapasztaltunk még valamit, amit talán nem mindig fogalmazunk meg ilyen pontosan! Amit Dávid a zsoltár 7. versében így fogalmaz meg: “Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.” Hogyan illeszkedik ez a vers a zsoltárhoz? Hogyan fér össze a zsoltár Istent magasztaló gondolataival egy olyan vers, ami szinte ellentmond az Ószövetség áldozati törvényeinek? Hogy mondhatja a zsoltáros Istenről, hogy nem szereti azokat az áldozatokat, melyek cselekvését Ő rendelte el? 

A válasz nagyon egyszerű: Isten nem leli kedvét a törvény betartásában, ha az külső kényszer, és nem szívbeli meggyőződés. Isten nem gyönyörködik Izrael fiainak színből bemutatott áldozatában. Nem szereti a látszat vallásos cselekedeteket. Dávid király csodálatos tapasztalat, melyet itt megfogalmaz pontosan ez: ha szívből kiáltok az Úrhoz, Ő lehajol hozzám! Ha színből áldozok az Úrnak, Ő nem leli benne örömét! Isten előtt a töredelmes, őszinte szív az egyetlen kedves áldozat! És azok az áldozatok, melyeket ilyen szívvel mutatunk be neki. 

Dávid Istent magasztaló zsoltára minket is kérdez ma: Hogyan áldozunk az Úrnak? Hogyan adjuk meg a neki járó tiszteletet: színből vagy szívből? A mi áldozatunk kedved Isten előtt?

Imádság: Urunk, vizsgálj meg minket! Mutasd meg, ha valamiben színből áldozunk Neked, állítsd helyre a mi szívünket, újíts meg bennünket, állítsd lábunkat szilárd talajra, hogy újra tiszta szívből áldozhassunk Neked! Ámen.

(K. E.)

kép: Jani Lívia