31. ZSOLTÁR

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! 3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! 5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! 7 Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom. Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. 9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. 

Dávid, a zsoltár írója az életére törő ellenséggel szemben kér oltalmat Istentől. És miközben- imádságára választ kapva –  megtapasztalja Isten gondviselő jóságát, nem hagyja abba a könyörgést, továbbra is fohászkodik Oltalmazó Istenéhez: Hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg, ments meg, fordítsd felém füledet, segíts rajtam! 

Akkor is oltalomért imádkozik Istenhez, mikor megváltoznak a körülmények: már tágas téren áll a lába, átélte Isten kegyelmes szabadítását, és végre fellélegezhet, mert nem egyedül harcol az ellenséggel, hanem a világ Teremtőjének oltalmában. Imádkozik, mert tudja, továbbra is szüksége van az Ő segítségére. A veszély ugyanis nem múlt el, ellenségei még mindig keresik a módját, hogy fogást találjanak rajta, és csak Isten kegyelme az, ami védi őt tőlük. Ezért könyörög ilyen megindítóan: Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! 

Dávid imádsága több, mint egyszerű oltalomkérés. Dávid imádsága egyben hitvallás is! Olyan hitvallás, mely személyes tapasztalaton alapul: hiszem, hogy Isten, aki eddig is megtartott engem, ezután is megfog. Minden hibám, gyengeségem ellenére, még akkor is, ha ezeket az ellenfeleim is látják, és ezeket kihasználva akarnak legyőzni. Igen, Isten megmentett és meg fog menteni engem! Mert Ő szabadító Isten, aki hűséges az övéihez, vezeti és terelgeti őket, és végül tágas térre, szilárd sziklára állítja lábukat! Isten nem engedi, hogy az övéi romlást lássanak! 

Akkor sem, mikor életük kilátástalannak tűnik – ahogy kilátástalannak tűnt Jónás élete is a hal gyomrában, mikor a 31. zsoltár szavaival imádkozott -, és akkor sem, mikor ők már meg is feledkeznének a körülöttük ólálkodó veszélytől. Isten nem engedi, hogy az Ő gyermekei romlást lássanak, hanem oltalmukká lesz földi életük során: erős kősziklává és várrá, melyhez bármikor menekülhetünk. Akiről a zsoltárhoz hasonlóan vallhatjuk: Te olyan tágas térre állítottad lábunkat, melyről senki nem mozdíthat el bennünket! Mert Krisztusban örökre megváltottál bennünket.

Imádság: Minden gyengeségünket és félelmünket a Te kezedbe tesszük, Hozzád menekülünk, és kérünk: légy a mi erős várunk, és erős kősziklánk, segíts rajtunk, Istenünk! Ámen.

(K.E.)

Kép: Jani Lívia